Igencsak termékeny táborra sikeredett, hiszen megcsináltunk egy teljesen új, több mint 1 órás műsort, amit a záró napon be is mutattunk a szülőknek, valamint az apukák, Racsmány Bence vezetésével elkészítettek
Igencsak termékeny táborra sikeredett, hiszen megcsináltunk egy teljesen új, több mint 1 órás műsort, amit a záró napon be is mutattunk a szülőknek, valamint az apukák, Racsmány Bence vezetésével elkészítettek a patak fölé egy új hidat, ami tavaly leszakadt. Na, de ne rohanjak rögtön a végére, csak mindent szép sorjában!
Keddtől szombatig tartott most a tábor, így kedd délután szépen gyülekeztünk, mindenki autókkal, vagy lakókocsival érkezett, majd délután négy óra körül indult a tábornyitó. Voltak, akik először érkeztek ide, érdemes volt egy pár fontos információt elmondani, hogyan tartsuk a rendet, de sikerült a tábor szellemiségéről is egy olyan óhajt elmondani, miáltal szerintem nagyon sikeres tábort tarthattunk magunknak. Rohantunk is a tánccsűrbe, és indult a próba, hiszen rengeteg új számot, és szöveget kellett megtanuljunk. Este vacsora, majd táncház, ami minden este (kivétel az utolsó nap) volt. Az étkek ebben az évben is öt csillagos minősítést kaptak, most is volt vegetárius, illetve vegán étkezés, külön figyelemmel a liszt, cukor és tej érzékenyekre. Persze a normál étkezésben volt hús bőven, hiszen Kati néni főzési filozófiája, hogy „Amit bele kell rakni, azt bele kell rakni!” Előző nap egy 150 kilós kucukát levágtak, így nem volt meglepetés a szülői csapatnak, hogy éjfélkor friss tepertő, hurka, sült husi került az asztalra. Persze ettől csak jobban pengtek a gitárok, a finom nedűk hatására még hangszálak is jobban csilingeltek.
Szerdán beindult a csendes eső, de már délelőtt kilenctől közösen muzsikáltunk, majd jött a várva várt túrórudi. Utána egyéni órák a kis elsősöknek (már másodikosok), pengetősöknek (kobza, gitár, haladó és kezdő fokon) ütősök (ütőgardon, dob), majd a vonósok, tekerősök. Természetesen hagytam időt arra is, hogy azok, akik még nem választottak maguknak hangszert, próbálgathassák a szívüknek legkedvesebbet. Voltak, akik gyakorolni mentek, voltak, akik Kis Andrással agyagoztak, vagy patakoztak, fociztak, fára másztak, játszottak, énekeltek, tollasoztak, pihentek.
Ebéd után, egy kis „pihi”, de nem mindenkinek, mert már az egyéni órák javában folytak, így délután négykor kezdődhetett a „nagy közös próba”. Tanultuk a számokat, szinte habzsoltuk, hogy valamennyire érlelődjön a péntek esti koncertre. Délután öt! Egy, két, há…és már futhatott mindenki a jégkréméért, jót is tett a pihenő mindenkinek. Futás vissza a csűrbe, ki a játékot, ki a muzsikát helyezte előtérbe, egészen a vacsoráig. Közösen étkeztünk, mivel az volt a rend, hogy egyszerre hozták ki a nagy tálakban az eledelt, így mindenki annyit vehetett amennyit akart. Kevesebb volt a pocsékba öntés, bár figyelni kellett, hol maradt a gyerekeknél még a tálban, így az éhesebbek „bevadászták” a megmaradt finom falatokat.
Éjszaka a gyerekek érdekes programokat találtak ki maguknak, voltak, akik portyára indultak meglesni a másik sátrat, vagy jurtát, de azok is jól szórakoztak, akik távolról figyelték az éneklő szülői csapatot, hiszen majd minden sláger elhangzott a hatvanas évektől napjainkig.
A csütörtök annyiban hozott változást, hogy délután kirándulás volt. Irány a Bodókői Vár! A leleményesebbek, már előre készültek, hogy a „csoda kút”-ból, – amely minden kívánságodat teljesíti, ha bedobsz egy száz forintost – mágnes segítségével felszínre hozzák az értékes fémdarabokat.” Megvan a belépő!” – kiáltották, és már rohantak is tovább. Szerencsére Horváth András, a „robbantós” apuka, tudta kezelni a dolgot.
„Most vagy soha!” Ha most nem rendezünk számháborút vége mindennek! Így vacsora előtt, egy többfordulós csata indult el, de sajnos a vesztesek, most sem könnyen viselték a vereség fájdalmát. Vacsora, majd egy frenetikus táncház Végső Mikivel, a zenekar meg csak fújta, fújta kifulladásig.
Sötétedik! Indul az éjszakai túra! Aki elég bátor volt, már előre név szerint jelentkezett a kitett papírra, és lámpa nélkül, de kísérettel, nekivágott a „vérfarkasokkal” teli erdőnek.
A sötétségtől, szinte karikák táncoltak a szemek előtt, a „vérfarkasok” vonyításától szinte zengett a környék. A végén névsorszámlálás, mindenki megvolt! Meghallgattam a kicsik élménybeszámolóját, aranyosak voltak, a szülők pedig elmondták, hányan kapaszkodtak a kezükbe, lábukba, de aki végigcsinálta, nagy hős volt. Érdekes módon, mintha hamarabb elcsendesedett volna az nap a tábor, talán, még az „éjszakai szülők” is korábban álomba szenderültek.
Pénteken szép napsütés volt. Az apukák egy része, eddig is a híd elkészítésén dolgozott. Racsmány Bence, aki elintézte, hogy egy cég felajánlja a faanyagot, bizony komoly mérésekkel, fúrással-faragással, komoly erőfeszítéssel haladt a híd megvalósításában, de valahogy úgy nézett ki nem lesz kész. Bencét ismerni kell, nem ismer lehetetlent. Amit elkezd, azt be is fejezi. Hihetetlen lendülettel, apukák seregében, csak nyomta a gyalut, vágta a gerendákat, mért, csavarozott, szegelt, irányított. Óráról órára, szemlátomást nőtt ki a földből a híd, majd elkiáltotta magát: „Vacsora közben avathatunk!” És miközben a Töki Pompos a kemencében sült, dudaszóval, virágkoszorúval, nemzeti szín szalaggal, Kati nénivel, a teljes Csapattal felavattuk a gyönyörű hidat, akarom mondani, MAGONC HIDAT. Fotók tömkelege, hol a gyerekek, hol az anyukák, hol az apukák a hídon. Gratulálunk!
Persze a meglepetés csak most jött, hiszen elő kellett, adjuk az újonnan megtanult, több mint 1 órás műsort. Mindenki a csűrbe! Kedden én se gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de a Magoncosok olyan figyelemmel, lendülettel, lelkesedéssel adták elő a műsort, hogy én magam is meglepődtem. A szülőknek is megtanítottunk egy dalt a műsor alatt, hogy ők se menjenek el „üres kézzel”, majd egy gyönyörű lassú nótával zártuk az estét. A táncház már nem fért bele, hiszen mindenki a végkimerülés határán volt, így maradt az utolsó nóta szövege, mint vezérfonal: „Adjon Isten rózsám, csendes jó éjszakát, a holnapi napra, boldog felvirradást! Azért a tábortűz fellobbant, szólt a nóta, és a „pomponos” anyukák táncának csak a rövid zápor vetett véget.
Szombaton egy rövid zenekari megbeszélés, és elbúcsúzás után, összeszedtük a hangszereket, remélem, mindenkinek megvan, vagy meglesz a hangszere. Nagyszerű, és tartalmas tábor volt, jó kis közösség kovácsolódott össze, köszönet illet érte Mindenkit!
Jó nyarat kívánok, vigyázzon mindenki Magára és a Másikra! Gyuri bácsi
Képek megtekintéséhez kattints ide:
https://photos.app.goo.gl/zyE43T8xMQXNkGFa9
https://photos.app.goo.gl/3eX5R9miJRZrL2q56
Mobil eszközön a fotók nem elérhetök! Tekintse meg azokat számítógépén vagy a picasan!
