Magonc együttes

A MAGONC Együttesről

Lábunk együtt járjon.
Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Lelkünk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen, tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt mondjon köszönetet az időért, melyet együtt tölthettünk.

A MAGONC EGYÜTTES – az ÓBUDAI WALDORF ISKOLÁBAN működik. Létszáma jelenleg 79 fő, főleg furulyások, dobosok, gitárosok, kobzások ütőgardonosok és egy tekerős, akik játék közben énekelnek is.Legfontosabb a MAGONC EGYÜTTESben, hogy felszabadultan, szívből, szeretetből muzsikáljanak.

Mivel az Óbudai Waldorf Iskolában fontos, hogy a magyar hagyományokat ápolják, 10 éve felkérést kaptam, hogy különböző népi hangszereket /pl. duda, koboz, furulya, ének, népszokások/ tanítsak, majd Bozsó Róbert osztálytanító bíztatására, órarendi keretekben is elindult a népzene oktatása.
Mivel a hangszeres oktatás csoportokban történik – ami sok helyen elképzelhetetlen – gondoltam, hogy alakítok egy nagy létszámú gyerekegyüttest.

MAGONC EGYÜTTES lettünk /keresztapa: Gőgh Zsolt/, hiszen a kis facsemete, a magonc, kellően jellemezte zenekarunkat, amelyben 8-12 éves gyerekek muzsikálnak együtt.

Gondolatom az volt: mindenkinek, aki hangszeren szeretne játszani, megadassék, hogy próbára tegye magát az együtt zenélésben, és ne kelljen először az egy-két év szolfézstanulással megküzdenie, ami által lehet, hogy elveszti lelkesedését a zenetanulás iránt.

Nézetem szerint, ahogy a kisbaba megtanulja anyanyelvét a szüleitől, majd annak ismeretében kezd el írni-olvasni tanulni, így kell ez történjen a zenében is.
A hatodikosokkal három év együtt zenélés után eljutottunk oda, hogy elég elszolmizálnom egy dallamot, és rögtön lejátsszák hangszerükön.

Érdekes, ahogy kialakult a gyerekekben a másikra való odafigyelés, hogy nem elég mindenkinek a „sajátját fújnia”, hanem az egységet keressük.
Természetesen a nagy létszámban történő oktatásban, óhatatlanul megjelenik a zenei tehetség különbözősége, de érdekes, hogy rövid idő alatt a gyengébbeknél is komoly fejlődést figyeltem meg.

Sokszor ösztönöztem a gyerekeket, hogy írjanak saját dallamokat, szövegeket, hiszen, ha valaki saját hangszerén kísérletezget, sokkal jobban megismeri azt, így a zenei anyanyelv is természetesebb lesz számára.
Sok szöveget nem is értettem, milyen fantáziából, gondolatból született, de tiszteletben tartottam a gyerekek spontán ötleteit és nem változtattam rajtuk.

Igyekeztem a „Jeles Napok” szokásait is megismertetni a gyerekekkel, hiszen az Óbudai Waldorf Iskola ünnepei is szorosan kapcsolódnak ezekhez.
Legfontosabb megőriznünk a szeretetből fakadó muzsikálást, hiszen ez az egész életünk alatt tartó fejlődést, a belső indíttatásból született zeneszeretetet, kultúránk megismerését, továbbadását biztosíthatja.

Lányi György
népzenész                                                                 Fotó: Pataky Zsolt
 

A MAGONC együttes 2004-ben                                  Fotó: Bozsó Róbert

12 906 megtekintés