Mondhatni, minden évben túlszárnyaljuk az előző táborokat. Nem csak létszámban, ami most közel 600 résztvevőből állt, hanem egy olyan szeretetteljes közösségé formálódtunk, ami mindenkit jó érzéssel töltött el. Alig akartak
Mondhatni, minden évben túlszárnyaljuk az előző táborokat. Nem csak létszámban, ami most közel 600 résztvevőből állt, hanem egy olyan szeretetteljes közösségé formálódtunk, ami mindenkit jó érzéssel töltött el. Alig akartak hazamenni az emberek, valamint annyi gratulációt és szeretetet kaptam, hogy fürödtem a pozitív szavakban.
Remek időnk volt, 36 fokos csúcshőmérséklettel, ami embert próbáló volt, de szerencsére működött a párakapu, de lehetett a nagykállai strandra is menni 50%-os kedvezménnyel. A sarazás, pocsolyázás nagy népszerűségnek örvendett a gyerekek körében, a szülők nagy örömére.
Szombaton szépen érkeztek a táborlakók, felvették a kajajegyüket, sátrat állítottak, esetleg a büfében hűsítették magukat, és délután 4-kor már indult is a tábornyitó. Sok információ hangzott el, hiszen voltak, akik először jöttek a táborba.
Utána már zenéltünk is, és a célkitűzés az volt, hogy állítsuk össze a 6 Magonc CD-ből a „Best of Magonc” lemezt. Így elővettük a 2004-es Szeretettel című CD anyagát, majd az Örvendezőt, és még a Zengedezzünk CD-ről is tanultunk számokat. Nem szerettem volna én összeállítani az anyagot, így közkívánatra válogattunk a számokból. Sokaknak új daloknak tűntek, nem mindenki Magonc lemezhallgatással kel és fekszik, de most már mind a 6 CD-t a Spotify-on is meg lehet hallgatni, hála Veress Robi apukának, aki elvégezte, ezt a nem is egyszerű műveletet.
Mivel most nem kellet a lemezfelvételre gondolni, így sokkal lazábbak és szabadabbak voltunk, sok-sok játékra is maradt időnk, majd 19 órától indult a vacsora. Utána 20 órától gyerek táncház, majd felnőtt táncház kezdődött. Sokan nem tudtak táncolni, de Antal Roland és a felesége Dóri, valami olyan varázslatosan tanítottak, hogy hihetetlen hangulatú táncházak kerekedtek, táncolt, szórakozott mindenki.
Természetesen a táncház után azért a büfében folytatódott a muzsika, és itt inkább a felnőttek részvételével, sok zenésszel, volt, hogy hajnalig tartó énekléssel fejeződött be a nap. Én egy kicsit finomabbra vettem a szórakozást, hiszen másnap reggel 9 órakor indult a közös nagy próba, így a telihold teljes fényében, hajnali 2 óra körül igyekeztem ágyba bújni.
A délelőtti és délutáni próbákon szinte faltuk a számokat, fontos volt, hogy összeálljon a kedd esti záró Magonc koncert anyaga, így rohamléptekben haladtunk. Mindenki dicséretére legyen mondva, nagyon ügyes, és fegyelmezett volt a csapat. Énekeket, szövegeket és a számok szerkezetét megtanulni nem egyszerű feladat, pláne papír nélkül, csak fejből, de mint tudjuk a papír elveszhet, a szél elviheti, a kutya összerághatja, és akkor oda a tudomány. De ha fejben van minden, a tudás örök életre megmarad. Ebben nagy segítségünkre volt Tárnoki Bea, aki gyönyörűen tanította az énekeket.
A reggeli, az ebéd, a vacsora nagyon finom, és bőséges volt, de sokan a kiváló büféből táplálkoztak, ahol olyan finom lángost lehetett kapni, hogy elolvadt a szádba, vagy hekket, harcsát istenien megsütve, de volt pirítós, hamburger, sült krumpli és egyéb nyalánkság is, hála Janinak és büfés csapatának.
Vasárnap délután 4-től fél 7-ig tartó felnőtt tánctanuláson a kalotaszegi táncot tanulták Rolanddal és Dórival, és nem hittem el, hogy estére a táncházban, olyan fergeteges kalotaszegi pár kerekedett a tánccsűrbe, hogy a számat is eltátottam. Szinte mindenki táncolt, sőt a legények, az egyik legbonyolultabb férfitáncot, a legényest is bemutatták, vagy 30 férfi, és majd kirúgták a csűr oldalát. Volt még széki, palatkai, moldvai, dunántúli tánc, szóval mindenki megtalálta a kedvére valót. 22 óra körül egy közös összekapaszkodós mérai hajnali éneklésével zártunk, a Haza is kéne már menni cíművel, és mindenki nyugovóra térhetett.
Az éjszakák azért elég hidegek voltak, volt, hogy 8, vagy 10 fok volt, így kellett a meleg ruha.
Vasárnap, hétfőn, kedden napközben a gyerekek kipróbálhatták a hangszereket. Ütőgardonon, kobzán, hegedűn tanulhattak, de egyéni és csoportos órákat is tartottam furulyán, hegedűn, kontrán, kobzán, gitáron, dobon, ütőgardonon. A felnőtteknek 15 órakor volt a vonós próba, így sok számot részletesen átjátszhattunk.
Hétfő este 8 órától Téka koncert vette kezdetét, mivel eljött a táborba az egész Téka együttes (Tárnoki Bea – ének, Kalász Máté – hegedű, Kalász Tamás – bőgő, Lányi György – kontra) és megünnepelhettük ezzel a csodálatos közönséggel a zenekar 49. születésnapját. Nagyon tetszett mindenkinek, de nekünk is.
A táncház után indult az éjszakai kirándulás, korom sötétben, elemlámpa nélkül. Csak azok mehettek, akik felírták magukat egy listára és Horváth Z. András és lánya, Abigél vezetésével bevetették magukat a sűrű erdőbe. Hallomásom szerint még vérfagyasztó hangokat is hallottak a merész kirándulók. Szerencsére mindenki visszaért, és a kicsiknek igazán nagy bátorságpróbának számított, így nagyon büszkén érkeztek vissza a táborba és mesélték az élményeiket.
Kedd, akkor este Magonc záró koncert, és a napközbeni próbák azzal teltek el, hogy összeállítsuk a koncert anyagát, amit a nagykállai TV is felvett. Azért a délutáni próba és a felnőtt tánctanítás között megvendégeltük a gyerekeket 100 kg görögdinnyével, ami jól eset a nagy melegben. A zöldség és gyümölcsről Kati néni gondoskodott, házi gazdaságból hozta a finomságokat, Illés bácsi mézédes főtt kukoricát árult, de egy nap, egy néni csörögefánkkal, édes süteményekkel érkezet, ami szintén pillanatok alatt elfogyott.
A záró koncertnek az volt az érdekessége, hogy a kiválasztott számokból, az utolsó pillanatban állítottam össze a sorrendet, nem is volt idő kihirdetni mik lesznek, így senki nem tudta, mit és milyen sorrendben muzsikálunk majd. De nem hiszitek el, csak bedúdoltam egy hangfoszlányt a számokból és már rázendített mindenki, énekkel, hangszerekkel. Szóval csodálatos volt, mennyire kézben, fejben volt minden. Annyira együtt mozgott a csapat, mondhatnám, egy húron pendültünk, hogy sok szülőből és a nagykállai hallgatóság szemében bizony a könnyeket is előcsalogattuk.
Megköszönve mindenki munkáját, megkaptam a gyönyörű Magonc trikómat, és már indult is a táncház.
Sajnos a tűzgyújtási tilalom miatt, nem lehetett tábortüzet gyújtani, így csak egy pár színes lámpánál indulhatott Agócs Balázs vezetésével a Nosztalgia Party, óriási éneklés közepette.
Szépen elbúcsúztattuk a tábort, énekszóval, muzsikával, sőt Kalász Mátétól tanult nagysajói dallamok is felcsendültek, csodálatos egységben és harmóniával.
Szerdán, délelőtt még tartottam egy záró próbát, ahol azért még egy számot megtanultunk, aztán sátorbontás, összepakolás következett. A záró mozzanat az volt, hogy a gyerekek, akik vállalkoztak a nagy feladatra, csatárláncban a tábor egyik csücskétől a másikig, szemeteszsákokba összeszedték az összes szemetet, ami végén én a büfében vártam őket és meghívtam mindenkit egy jégkrémre.
Tábori orvosunknak, Dr. Vadász Andrásnak nem akadt dolga, ami a legjobb hír volt.
Ebben az évben egyetlen darázs sem volt, szúnyog is alig, kullancsról nem is hallottam. Nem csak ezért, de a takarítás megszervezéséért, a hely biztosításáért, a kajajegyek rugalmas kezeléséért nagy köszönet jár Deák Gabinak és Tóthné Ilikének.
Na, azért hazafele, hogy honnan jött, honnan nem, de Nagykállótól 10 kilométerre, csak egy nagy szúrást éreztem a hátamba, gyorsan megálltam, és egy darázs hullott ki a kocsiból.
Azért annak is nagyon örültem, hogy feleségem, fiam, lányom a családjával, unokaöcséim is ott voltak a táborban, és unkáimmal, Dorkával és Pankával sok élményt átélhettem.
Kívánom mindenkinek, hogy ilyen tábori élményekben legyen része, amikor mindenki boldog, elégedett és feltöltődve indult haza, hogy 2026 augusztus 08-12-ig újból részese lehessen ennek a nagy csodának!
Gyuri bácsi
Manek Kata FÉNYképész fotói:
https://photos.app.goo.gl/dFLZMHLRBby6STiQ9
További fotókat meg itt tudod tekinteni itt:
Mobil eszközön a fotók nem elérhetök! Tekintse meg azokat számítógépén vagy a picasan!
Nem található soron következő esemény