Kedves Magoncosok!

Megígértem, hogy a sok gratulációt veletek is megosztom, hát íme:

Gere Ibolya – iskola titkár

Szia Gyuri!

Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm a hatalmas élményt. Nagyon szépen játszottatok és hamar elrepült az 1 óra.  Gratulálok a sikerhez!  🙂

Puszi, Ibolya

Agócs Balázs – szülő:

Gyurikám!

Minden Magonc koncert egy csoda, vagy azért, mert olyan sokan vannak a gyerekek, hogy nem is férnek el a színpadon, vagy mert nincs is színpad, és egy lakótelep kövén muzsikáltok a mínusz 10 fokban, vagy mert szakad az eső, vagy a fél csapat hiányzik… De egy ILYEN helyen látni és hallgatni a gyerekeinket, az tényleg fantasztikus! Nem tudom, a gyerekek, mit fogtak fel belőle – a Saci annyit mesélt, hogy a nézőtér feje felett emberek mászkáltak a plafonon, és hogy 4 gombóc fagyit ettek – de a nézőtérről IGAZI koncertélmény volt az egész műsor, hangban, fényben, látványban egyaránt.

És a zenén és a gyerekeken kívül még egy nagyon fontos dolog is történt, amit a karzatról jól meg tudtam figyelni: az Óbudai Iskola több száz szülője (nagyszülője), gyereke, tanára, fenntartói, még a Főkurátor is ott ült a nézőtéren, teljes összhangban és együtt-érzéssel, ami azért nagyon ritkán fordul csak elő.

A régiek persze tudták, de nekünk újra és újra fel kell fedezni és meg kell tanulni (és tanítani), hogy milyen fontosak az ÜNNEPEK, ezek a közös élmények, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy együtt tudjuk élni, dolgozni, és minden napi nehézségen, konfliktuson felül tudjunk kerekedni és tovább építeni a közös és egyéni álmainkat. Nekem erről is szólt ez a hétvége az Olimpiával együtt, ami hasonló élmény volt – micsoda erők vannak körülöttünk-bennünk! Hálás vagyok, hogy ennek részesei lehetünk.

Én ezt az élményt és a közösségért tett óriási szolgálatot külön köszönöm a Magoncnak, és Neked.

Szeretettel: Balázs

Gyuricza Lea – szülő:

Drága Gyuri Bácsi!

Nagyszerű volt!! Apukám meghatódott, eljött a 92. évében járó dédi is. A gondolataid nagyon igazak, életrevalóak! Bár megértenék és alkalmaznák az emberek!!

Szép nyarat!

Filcsik László – leendő elsős osztálytanító

Kedves Gyuri bácsi!

Nagyon köszönöm a koncertet nektek a párom és a kisfiam nevében is! Óriási élmény volt. Egy hatalmas csoda amit csináltok együtt!

Itt jelezném, hogy a táborba sajnos nem tudok elmenni, de talán jövőre már veletek tarthatok!

Sok sikert az ürömi koncerthez és a táborhoz!

Köszönettel,

Filcsik László

Garamszegi Judit – szülő:

Kedves Gyuri bácsi!

Hatalmas élmény volt számunkra egy ilyen színpadon látni a gyerekeket, a gyermekünket!  (Bozó- Bódi Eszter) Gyönyörű koncert volt!

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK AZ ÁLDOZATOS MUNKÁDAT!

szeretettel, Garamszegi Judit

Csanádi Péter – szülő, a Waldorf Alapítvány tagja:

Gratulálok Gyuri, örülök a sikereteknek! Csanádi Péter

Tolcsvay Béla és felesége Blum Juli:

Ahogy bejöttek a gyerekek a színpadra, máris elérzékenyültem, olyan csodálatos volt látni ezt a rengeteg, fegyelmezett, és szépen muzsikáló gyereket. Nagyon örültünk, hogy eljátszottátok Béla számát.

Gyurikám, nincs az országban még egy ember, aki ezt meg tudná csinálni! Gratulálunk az egész Magonc együttesnek, kérlek add át nekik!

Tolcsvay Béla és Blum Juli

Páll Attila és Páll Kati – a Waldorf Alapítvány elnöke és felesége, iskola alapítók

Gyurikám, csodálatos volt a koncert, gratulálunk, nagy örömet szereztetek.

Buchwald Magdi néni és férje Béla – osztálytanító

Gyurikám, ez méltó zárása volt az évnek, gratulálunk!

Varga Guszti,  Varga Norbi és Misi nagypapája, a Kalyi Jag együttes alapítója

Nagyon tetszett a koncert, gratulálok! Tudod, hogy a Cigány Himnusznak én írtam a dallamát és a szövegét?

Magyar Kati néni, a Magonc tábor tulajdonosa

Csodálatos volt a koncert, nagyon szép élmény volt.

Kovácsné Heinrich Ildikó – tanár

Gyurikám, az egész családomnak nagy élményt, és örömet okoztatok a koncerttel.

Művészetek Palotája

Ilyen fegyelmezett gyerekeket és igényes koncertet régen láttunk már.

Vajda Laci – szülő

Gyurikám, ez bitang jó koncert volt!

Jakab Ági – szülő

Kedves Gyuri!

Szeretném tolmácsolni 3,5 éves kisfiam szavait, amit a koncert után néhány nappal mondott nekem. Tudni kell, hogy a nővérei hazahozzák a dalokat, játszanak itthon a hangszereiken, a kisfiam már ebbe nő bele. Ismeri a kétfenekű dobot, lábosok és konyhai eszközök kerülnek elő különböző helyekről a lakásban. Sokszor ad ő is koncertet; régi gyerekgitárját és egy fakanalat nevezett ki kontrának, énekel, teljesen természetes neki a zenével élni, játszani. És végighallgatta a koncertet gond nélkül, ilyen kis korban. Na, nem ült végig (szerencsére), de élvezte, énekelte a dalokat.

Egyik nap – szintén zenélés közben azt mondta, hogy ő is lesz majd koncerten, de az álló sorban, nem ülni fog. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy a színpadra gondol, az előadásra. Megkérdeztem, hogy ő is ott szeretne-e lenni, fent a színpadon. Azt mondta, hogy igen. Hát, addig várni kell, amíg iskolás leszel és te is zenélhetsz a Magoncban- mondtam neki. És Gyuri bácsi szívesen fogad majd engem – válaszolta teljes bizonyossággal.

Azt gondoltam ezt mindenképpen elmondom neked, mert tisztelők, rajongók, szülők, nagyszülők gratulálnak, de amit egy ilyen kicsi gyerek mond, az a legfontosabb. Hogy azt ÉRZI jó lenne közéjük tartozni, együtt zenélni és Gyuri bácsinak ő is fontos lesz majd…

Drága Gyuri!

A legfontosabbak adod a gyerekeknek: a szeretetet, örömöt és egy anyanyelvet – a zenét, amihez mindig biztonsággal tudnak majd fordulni.

Minden jót és jó pihenést a nyáron, sok szeretettel: Jakab Ági