A tábor előtti napokban 42 Celsius fok volt, így sokan izgultak, hogy fogják bírni a meleget. Csodák-csodája, szépen lehűlt az idő a kezdésre, még egy kis eső is esett, 30 fokos kellemes idő alakult ki. Már előző napon, pénteken elkezdtük berendezni a tábort. Padokat, kecskelábú asztalokat, székeket kellett hozni, a színpadi dobogókat cipelni, az erősítő berendezést beüzemelni, szóval volt mit csinálni, de persze estére a büfében összegyűlve énekeltünk egy jót, a hangulat pedig a tetőfokára hágott, indulhatott a tábor. Személyes örömömre eljött az egész családom, fiam, a lányom családja, három unokámmal, így a tábor legfiatalabb tagja a 11 hetes unokám, Andriska volt.
Másnap szombaton érkeztek a táborlakók, mindenki kiválaszthatta a számára legjobb sátorhelyet, mert az volt bőven. Autóval is oda lehetett állni, áramforrás is volt, tehát összkomfortos volt minden. Hideg-meleg víz, isteni büfé. Lángos, sült hekk, meleg szendvics, sült krumpli és minden finomság. Délután négykor kezdődött a tábornyitó, ahol fontos információk hangzottak el, majd indulhatott az első próba. Mivel másnap Ratkó József költő szoboravatási ünnepségén muzsikáltunk Nagykállóban a Kállai Kettős Rendezvény és Konferenciaközpontban, így már most gyakorolnunk kellett, mit is fogunk játszani, hiszen azért nyáron könnyen kieshettünk a gyakorlatból. Aztán sok-sok játék, számháború következett a vacsoráig, majd gyerektáncház, felnőtt táncház kezdődött Antal Rolanddal és Dórival, akik most is felső fokon vezették a táncházat, és mindenkinek kedvet csináltak a táncoláshoz, azoknak is, akik először ismerkedtek a tánclépésekkel. A nap zárásaként, vidám éneklés és muzsikálás vette kezdetét a büfében.
Vasárnap, a reggeli után indult a nagypróba, ahol mindenkit szeretettel vártam, hiszen délután előadás lesz, így a szülők is csatlakoztak az éneklő és muzsikáló csapathoz. A próba után gyerektáncház volt, ahol ügyességi játékokkal fűszerezve tanulták a lépéseket kicsik és nagyok is. Ebéd előtt játék, párakapuzás, locsolkodás a kútnál, sarazás, ürgézés volt a fő program, majd egy páran kocsikkal bevittük a hangszereket a koncert helyszínére, és 3 órakor nagy kocsi konvojjal, minden gyerekkel, felnőttel megérkeztünk a színpadhoz. Mivel előttünk beszédek, szavalatok voltak, igencsak sokat kellett várni, ami talán a legnagyobb erőpróba volt, hiszen 80-100 gyereket, szülőket, csendben várakoztatni, egy emberkínzással is felér, legalább is számomra. Így megint megfogalmazódott bennem, legjobb egy rendezvényen elsőnek lenni, így nincs várakozás! Persze a műsor nagyon sikeres volt, igaz csak 15 percet kellett játszunk, de elvarázsoltuk a közönséget. Utána irány vissza a táborba, és folytatódott a délutáni közös próba, majd játék, vacsora és táncház.
Hétfőre megérkeztek a Téka együttes tagjai, hiszen estére Téka koncertet hirdettünk. Sajnos Tárnoki Bea, az együttes énekese betegség miatt nem tudott eljönni, így azt találtam ki, hogy olyan sok dalt ismernek a táborlakók, helyettesítsék ők Beát, így zengett a tánccsűr az ismert számok éneklésénél. Igazán jó hangulat kerekedett, hiszen ebben a pillanatban mindenki eggyé vált a muzsikával. Ezután táncház, majd éjszakai kirándulás vette kezdetét korom sötétben, elemlámpa nélkül, csak saját felelősségre, így előtte egy papíron kellett jelentkezni. Igencsak népes csapat indult el, és bátorságpróbának is beillett a sötét erdőben kirándulni, ráadásul félelmetes hangokat is lehetett hallani. A lényeg, hogy mindenki sikeresen visszaért, és nagy lelkesedéssel mesélték hőstettüket. Persze a büfében ismét éneklés, muzsikálás hallatszott, még táncra is perdültek, és nagyon örültem, hogy gyönyörű népdalokat énekeltünk, óriási tömegben. Igazi közösség formálódott!
Igyekeztem azért emberi időben lefeküdni, hiszen már fél 8-kor kávéznom kellett a büfében, illetve összeállítanom, az esti záró Magonc koncertet. Jött a gondolat, mi lenne ha felhívnám a nagykállai tévéseket, hogy nem vennék-e fel a műsort. És láss csodát, igennel válaszoltak és így is lett! Gyerekek, felnőttek együtt szerepeltünk, sőt a felnőtt zenészek becei muzsikával is megörvendeztettek, amit itt a táborban tanultak. Szóval egész nap az esti koncertre próbáltunk, igaz, közben rendeltem 100 kg görögdinnyét, amit a délutáni próba után felkínáltunk a gyerekeknek, felnőtteknek. Minden délután külön tánctanítás volt a felnőtteknek a tóparti nagy sátorban, és észrevehető volt, hogy az esti táncházban nagy bátorsággal, jókedvvel, olyan hangulatot tudtak teremteni a táborlakók, hogy csak nézetem. Az esti fellépésre szépen berendeztük a tánccsűrt, és mivel, mi táborlakók 550-en voltunk, a közönség a tánccsűr előtt tudott csak elhelyezkedni. A tévés csapat is megérkezett, amint megkapom a felvételt, felteszem a honlapunkra (www.magonc-egyuttes.hu) és megnézheti mindenki. A műsor után táncház következett, majd elemlámpa fényeinél – mivel tűzgyújtási tilalom volt, tábortüzet nem lehetett gyújtani – indult a nosztalgia hullám, és régi slágereket énekelt a csapat. A büfében emlékezetes záró buli volt hajnalhasadtáig.
Szerdán délelőtt tartottam egy záró próbát, ahol értékeltük a tegnapi műsort, de azért egy kis új nóta megtanulására is maradt idő. Utána hangszerek elpakolása, sátorbontás volt a nagy feladat, de 11 órakor a büfénél vártam a gyerekeket szemétszedésre, hiszen a tábor legtávolabbi pontjától, csatárláncban haladva, minden szemetet összeszedtek a gyerekek, hogy tisztán hagyjuk ott a tábort, akik pedig részt vettek benne, Gyuri bácsi jégkrémmel várta őket. 70 lelkes szemétszedő volt.
Akiket dicséret érdemel, az a büfés csapat, az konyhások, akik főztek ránk, a Nagykállaiak lelkes csapata, akik osztották a kajajegyeket, az igazgatónő, a gondnokok, a takarítók, a kézművesek, a játékmesterek, a tábori orvos, a kukorica és gyümölcs árusítók, a zenészek, táncosok és persze az összes táborlakó!
Remélem jövőre is sikeres tábort tudunk tartani, aki akarja már most beírhatja a dátumot:
Üdv. Gyuri bácsi
U.I.: Akinek van fotó, vagy videó felvétele a táborról, kérem, hogy küldje el nekem!
