18. Magonc Nomád Tábor – Nagykálló-Harangod Téka Tábor
  1. Magonc tábor élménybeszámoló

Nagy várakozás előzte meg a 18. Magonc tábort. Az is belejátszhatott, hogy felnőtté váltunk a 18-as számmal, de az is lehetséges, hogy a tavalyi élményeket újból át szerettük volna élni. Az időjárás előrejelzés tökéletesnek bizonyult, úgyhogy egy segítő csapat már korábban megérkezett a táborba, hogy életre keltse az erősítőt, berendezzük a terepet, és minden készen álljon mire érkeznek a Táborlakók. Az egy éves szervező munkám fontos volt, hiszen szerettem volna, ha az ételek finomabbak legyenek, a büfében zöldség-gyümölcs kapható legyen, esetleg a sült krumpli mellett zsíros kenyeret is lehessen kapni lilahagymával, a jégkrém ne fogyjon el soha, szúnyog és kullancsirtás legyen stb.

Az első meglepetés az volt, hogy a darazsak rendesen megszállták a területet, bár a nagy darázs fészkeket megszüntették már, de azért fontos volt, hogy minden falat elfogyasztásakor figyelmesek legyünk, nehogy bekapjunk egy-két darazsat. A tábori orvos Dr. Vadász András, teljes készültséggel jött, így ha valakinek esetleg darázscsípése lenne, vagy allergiás rá, rögtön kezelésbe vegye.

Szombaton sorra érkeztek a Táborlakók. Jöttek a mi iskolánkon kívül a Csillagberek Waldorf Iskolából, a Kékvölgyből, azokat az érdeklődőket sem zártam ki, akik csak hallottak a táborról és szerették volna átélni ezt a csodálatos pár napot, de még Seattle-ből is jött egy család. Gyors sátorverés, a kajajegyek felvétele, esetleg egy kis üdítő a hosszú utazás után a büfében, majd délután 4-kor kezdődött a tábornyitó. Sok-sok információ mellett, fontosnak tartottam kihangsúlyozni, hogy a tábort mindenki érezze magáénak, mintha ő lenne a házigazda, segítsen mindenben, és mindenkinek, akarja jól érezni magát, ez biztosítja, hogy egy frenetikus tábor elé nézzünk!

Ezután indult is a próba. A tábor fő mottójának azt találtam ki – sokak kérésére – hogy alkossuk meg a Best of Magonc előadást a tábor záró műsorára, hiszen, akik most játszanak az együttesben, még meg sem születtek, amikor az első lemezünket kiadtuk 2004-ben. Így összeállítottam a “sláger” számokat az öt CD-ből, és már muzsikálhattuk is. Sokaknak újak voltak a számok, de azért ismerősek is voltak, főleg azoknak, akik hallgatják a Magonc CD-ket. 6 óra körül indulhatott a számháború Horváth András vezetésével, vagy játszóterezhettek a kisebbek, de a kézműves foglalkozás is elkezdődött Kis Andris és Beke Kata segítségével. Este vacsora, majd táncház.

Nagyon fontosnak tartottam, hogy a tavalyi tánctanítókat hívjam – Antal Roland és a felesége, Dóri – hiszen hihetetlen profizmussal, nagy szeretettel, kidolgozott tematikával vonzották be a táncba a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Este tíz óra körül volt vége a táncháznak, majd aki elfáradt lefeküdt, aki pedig énekelni, muzsikálni szeretett volna, irány a büfé, és indult is az éjszakai műszak. Dicséretére legyen mondva mindenkinek, nagyon kulturáltan, szépen ment minden, gyönyörű népdalokat énekeltünk Tárnoki Bea vezetésével. Azért az apukák is kivették a részüket, akár a hangerővel, akár a szép muzsikálásukkal.

Persze, aki legény, vagy leány éjszaka, az legyen legény, vagy leány reggel is, mert a reggeli után 9 órakor indult a nagy próba, amin mindenkinek részt kellett venni, ha bírni akarta a hihetetlen sok szöveg és számszerkezet tanulását. 10.15 perckor pedig gyerektáncház volt, de olyan sikerrel, hogy Roland és Dóri csak csodálkoztak milyen lelkes csapatot taníthatnak. Utána egyéni órák, furulyán, kobzán, gitáron, dobon, ütőgardonon, majd jöttek a vonósok, hegedű, kontra, cselli-bőgő, nagybőgő. Az ebéd előtti fél órában pedig a kicsik kipróbálhatták azokat a hangszereket, amik a szívükhöz közel állt.

Ebéd után egy kis pihenés, aztán délután háromkor a vonósok érkeztek, főleg felnőttek – de a kicsik is beállhattak, hogy érezzék meg a muzsikálás ízét – amikor nem csak a számok megtanulásával foglalkoztunk, hanem a tánc alá való muzsikállással, ritmusokkal, kezdés, zárás, belső ritmusok, táncos tempók stb. Ez azért volt fontos, mert vasárnaptól délután 5-től felnőtt tánctanulás vette kezdetét, egy külön felállított 100 m2-es sátorban, ami a víz nélküli tó partján volt felállítva, azzal a szándékkal, hogy mindenki tanulhasson pár lépést ahhoz, hogy az esti táncházban már teljes biztonsággal táncoljon, felszabadultan szórakozzon. Itt tanulták az énekeket is, ami hihetetlen hangulatot eredményezett az esti bulikon. Széki tánc volt a fő csapásirány, hiszen mára teljesen kikopott a gyakorlatból, márpedig, ha valaki szeretné megtanulni a magyar néptáncot, a széki táncrendet tudnia kell!

A délutáni nagy próba után ugyanúgy egyéni próbák, sok-sok játék, kézműveskedés kezdődött. Aki akart álomfogót készíthetett, hennát festethetett magára, de voltak, akik az íjászatot próbálták ki. Éjszakára megérkezett Boka Gábor színidirektor, akinek az volt a feladata, hogy hétfőn, egy nap alatt a táborlakókból összeállítson egy színdarabot, ami ebben az esetben Lúdas Matyi története volt. Már az éjszakában szakavatott szemmel kiválasztotta a résztvevőket, és hétfőn reggel indulhatott is a próba. Az idő jó meleg volt, sütött a nap rendesen, de aki nem bírta a kánikulát, hűsölhetett a folyamatosan működő párakapu alatt. Ez a nap is a szokásos menetrendben haladt, de alig vártuk a színdarabot, hiszen tudtuk, hogy rengeteg poén lesz benne, Boka Gábor hihetetlen összekötő szövegével. Természetesen a szereplők is izgultak, mert egy nap alatt, egy 50 perces előadást összehozni, mellé zenét rögtönözni (Agócs Balázs gitár, Novák Laci furulya) nem mindennapi teljesítmény. Persze az előadás óriási sikert aratott, nem győztük a rekeszizmainkat kisimítani.

Ezután indult a táncház, majd este 10 óra után gyülekezett a bátor gyereksereg, szülőkkel együtt, és indult az éjszakai kirándulás. Erre csak azok mehettek, akik saját felelőségre felírták magukat egy papírra, mert senki sem tudta garantálni, hogy elemlámpa nélkül, a vaksötétben, “vérfarkasokkal” teli erdőben, mindenki biztonságban visszatér. Bizony, még Horváth András – aki vezette a túrát – ereiben is megfagyott a vér, amikor a lába előtt két “vérfarkas” négykézláb elsuhant. Szóval nagy tett volt, akik a bátorságpróbát teljesítették. Éjszaka igyekeztünk álomba ringatni a tábort, szép muzsikával, szép népdalokkal.

Kedd, az utolsó teljes nap, ráadásul este lesz a nagy zárókoncert, amit a nagykállai TV is felvesz, szóval nem volt sok időnk a felkészülésre, de elmondhatom, hogy hihetetlen energiával és munkabírással, összeállt a műsor, nem is rövid, szerintem 80 percre sikeredett. Délután főpróba, fél hétkor hangolás, hétkor vacsora, fél nyolckor beállás, csűrrendezés, és hajszálpontosan 20.00-kor elindult a koncert. A nagy közös számok mellett, volt duda szóló, Garamszegi Máté előadásában, vagy kobza szóló, vonós blokk a gyerekek, felnőttek együttes előadásával, de a dob párbeszéd sem maradhatott ki. A családi zenekar című műsorszám a teljes közönség részvételével, polgármesterestül, nagymamák, nagypapák közreműködésével, ami az apukák brummogásával, anyukák um-cázásával, a gyerekek éneklésével történt, majd megkértem Nagykálló vezetőségét, hogy nekünk 20 évre foglalják le ezt az augusztusi időpontot, mert mi minden évben jövünk! Ezt megígérték  Horváth Tibor polgármester, Virágos Sándor Harangod ügyvezető igazgatója és Tóthné Ilike.

Igaz nem betervezett műsorszám volt, de az én kis unokám, Dorka baba – most múlt 14 hónapos – olyan egyéni műsort adott elő a teljes koncertünk alatt, hogy mindenki majd megette, pláne én.

Ott voltak a meghívott nagykállaiak, a konyhások, a takarítónők, a tábor vezetősége, és elmondhatom, ilyen energiák, amik ezen a koncerten felszabadultak a 491 résztvevőtől, olyan hatással volt mindenkire, hogy nem győztem a gratulációkat fogadni utána. A záró szám előtt köszöntöttük a születésnaposokat, és ekkor megjelentek egy óriás 1 méteres kaláccsal, ami egy hatalmas 18-as volt. Mellesleg megajándékoztak egy ott a táborban készült új Magonc trikóval, amin a gyerekek ujjlenyomatai voltak. Egy dolgot felejtettek közölni velem, hogy ez még annyira friss, hogy fog a festék is rajta. Én szokásomhoz híven, ledobtam a régi Magonc trikómat és felvettem az újat. Ekkor ért a meglepetés, hogy igaz egy kicsit vizes, sebaj, majd megszárad rajtam, de éreztem, hogy nagyon néz mindenki, mutogatnak rám, és akkor láttam, hogy a kezem, a hangszerem, a nadrágom, az orrom, a fejem tiszta festék, hiszen ez még nem volt megszáradva. Mindegy, ajándék lónak ne nézd a fogát, büszkén virítottam, mint egy festőművész, aki most jött a hatalmas alkotásától, de azért csak visszavettem a régi, jól bevált trikómat. Vizes ronggyal lemostak, megettük a kalácsot – mindenkinek jutott – majd indult a táncház.

Mivel tűzgyújtási tilalom volt, hiába könyörögtünk a tűzoltóparancsnoknak, hogy eső is volt, meg jöjjenek ki tűzoltókocsival, nem állt kötélnek, így nem lehetett meggyújtani a hatalmas máglyát, hanem a közepében elhelyezett színes égőket gyújtották be. Ezt táncolta körül a nagy Csapat. Utána még egy jó kis táncház, beszélgetések, miközben felcsendült Agócs Balázs vezetésével a nosztalgia gityós csapat, és eljátszották az összes slágert. A lányok táncoltak, énekelt mindenki hihetetlen hangulatban. Közben a büfénél gyülekeztek a többiek, és a vonós különítmény hajnali 4 óráig szórakoztatta az énekelni vágyókat. A nagyobb gyerekek, szokásukhoz híven nem aludtak azon az éjszakán, büszkék is voltak magukra, jót szórakoztak, beszélgettek, énekeltek. Szerda reggel még egy záró próba 9 órakor, majd szemétszedés következett, amire sok jelentkező érkezett, és a tábor legsarkából indulva, minden szemetet összeszedtek, hogy patyolattisztán hagyjuk ott a tábort. Jégkrémet ajánlottam fel a takarítóknak, és azoknak az ötödikeseknek, akik az olimpiai szereplésük miatt nem tudtak részt venni az iskolában meghirdetett fagyizáson. Így 72 db jégkrémet fogyasztottak el jóízűen. Sátorbontás, ebéd és irány haza!

Köszönöm a segítséget a szülőknek, akik a szállításban vettek részt, hiszen hihetetlen sok hangszert, erősítőt kellett vinniük! Köszönöm a szakácsnak és a konyhásoknak, hogy ilyen finom ételeket készítettek, egyszerű, de mind ízletes volt! Köszönöm Mindenkinek, akik csak egy kicsivel is besegítettek, de ezt elmondhatom minden résztvevőről, hiszen ez a tábor csak így működik!

Sokak elmondása szerint ez volt a legjobb Magonc tábor, nem tudom hova lehet még fokozni, hiszen minden évben ezt mondjuk.

Pihenjetek még egy picit a suli kezdésig, én októberben kezdek először, hogy indiánszökdeléssel érkezzek a vadonatúj csípőprotézisemmel.

Telefonon jelentkezzetek a külön órákra, illetve a tanárokkal (akik sokan ott voltak a táborban) is így egyeztetek az osztályos órákról!

Üdv. Gyuri bácsi – 06309701547

U.I.: 19. Magonc tábor időpontja: 2023.08.12-16-ig lesz. A felvételeket fotókat gyűjtöm, archiválom, kérlek Benneteket küldjétek el nekem, akármilyen fájlküldő programmal!

69 megtekintés