10. Jubileumi Magonc Nomád Tábor – Boldogkőváralja 2014

 

A 35 celsius fokos kánikula után, a táborunk kezdetére megérkezett az enyhülés. 25 fok nappal, 10 fok éjszaka. Aki nem hitte el az előrejelzést még meleg ruhát sem hozott, így éjszaka sokan vacogtak. A gyerekek sajnálatára a patakban egy csepp víz sem volt, viszont a gyönyörű féldrágakövek, mind ott mosolyogtak a szemünk előtt, lehetett gyűjteni, amennyit csak tudtunk.

 

Tábornyitóval indítottunk, sok-sok értékes információ elhangzott, ami tényleg fontos volt, mivel 191 létszámmal, sok új résztvevővel,  a tíz év alatt most voltunk a legtöbben.

 

Sokan az iskolai kirándulásról érkeztek, éppen, hogy otthon ruhát cseréltek, de voltak, akik még az ovis Nyár-ünnep miatt késtek egy kicsit. 5 órakor már indult is a közös próba, és a másnapi templomi koncertünkre készültünk. Este finom vacsi, majd indult a táncház. Ilyen jó táncházunk még nem volt, mint most a táborban, hiszen nagyon sokan beálltak, néha még két kört is kellett csináljunk, hogy mindenki elférjen. Széki, somogyi és moldvai táncrendek lépéseit lehetett megtanulni Kis Andrástól és Beke Katától, a zenét pedig a szülőkből és a Magoncosokból alkalmilag verbuválódott zenekar adta. A csillagok jelezték, hogy a gyerekek lefeküdhetnek, a szülők pedig készülődhetnek az éjszakai gitározásra, éneklésre. Talán a hideg, talán a fáradtság tette, de mindenki időben nyugovóra tért.

 

Szikrázó napsütésre ébredtünk, reggeli után indult a közös próba. Új számokat is tanultunk, majd érkezett a menetrendszerű túrórudi,  egyéni, illetve szekciónkénti próbák indultak. Dob, gardon, furulya, tekerő, hegedű, kontra, cselli-bőgő, kisbőgő, kobza, gitár kezdő és haladó szinten. Akik nem muzsikáltak, fociztak, tollasoztak, vagy elkezdték a kézművesfoglalkozást, batikolást, nemezelést, agyagozást.

 

Ebéd után érkezett a „Zsuzsi-vonat” és vitt mindenkit a templomba, a koncertünk színhelyére, persze sokan sétálva érkeztek. Gyors hangolás, és a száz férőhelyes templomot zsúfolásig töltöttük, még a helybéliek is befértek. A Magonc együttes egyik legkiemelkedőbb fellépését adta, fegyelmezettségben, odafigyelésben, hangminőségben egyaránt, amihez nagyban hozzájárult a gyönyörű akusztika is.

 

Cseresznyével és üdítővel vendégelt meg minket Feri atya, aztán irány a tábor. A jégkrém már várt minket, és indulhatott a számháború. Szegény Szegedi Beninek kellett kölcsönadnom a mankóimat, mivel egy rossz lépés miatt kificamodott a bokája. Nagy fájdalmait Miskolcon enyhítették azzal, hogy nincs eltörve a lába, csak pihentetnie kell. Meg is gyógyult pár nap alatt.

 

Az esti táncház frenetikus volt, ráérezhetett mindenki milyen jó is táncolni, izzott a levegő. Mindig is hirdettem, hogy a szülők példamutatása az, ami a gyerekeket megfogja, szinte mindenki táncolt, zenélt, óriási volt. Éjszaka gyönyörű dalokkal ringattuk álomba a tábort.

 

Hétfőn gazdag program várt minket, hiszen a délelőtti közös és egyéni órák, kézműveskedés, számháború, majd ebéd után, kirándulni indult a csapat a Bodókői várba. Ki különleges ásványokkal, nyaklánccal, patronos pisztollyal érkezett vissza, ki pedig azzal a csodálatos élménnyel, amit ez a szép állapotú vár nyújtott a gyönyörű kilátásával. A táborban maradtakkal muzsikáltunk, de volt, aki pihenésre szánta a nyugodt órákat. Jégkrém, és finom vacsora után Boka Gábor színházi direktor egyszemélyes előadása kápráztatta el a nagyérdeműt.  Pattogatott Kukorica Jancsi történetével ismerkedhettünk meg, nem mindennapi előadásban. Az ötödikesek sziporkáztak a feltett kérdésekre, és szóról-szóra adták vissza Petőfi szavait. Volt, aki a kukorékolásban, horkolásban, boszorkányüvöltésben jeleskedett, de még a medvével is halálos harcot kellett vívnia egyeseknek, na persze az ajándék sem maradt el a jó válaszokra.

 

Mivel még ezen az estén indult az éjszakai kirándulás elemlámpa nélkül, “vérfarkasok” kíséretében – kifejezetten saját felelősségre, amit írásban kellett rögzíteni – nem volt elég idő a táncházra, így készülődhettek a megmérettetésre a bátrak. Mit mondjak, a környéket farkasüvöltés, ágrecsegés, huhogás, és egyéb félelmetes hang borította el – amiről kiképzett “vérfarkasok” gondoskodtak – és a visszatérők – megvolt mindenki maradéktalanul – átszellemülten mesélték az élményeket, ki mit látott, hallott, illetve nem látott, nem hallott.

 

Ezen az estén a szülők kérésére a népdaloké volt a főszerep, és rájöttünk mennyire kevés népdalt tudunk közösen énekelni, vagy ha tudunk is csak egy páran. Invitáltam is másnap a szülőket, hogy vegyenek részt a próbákon, ott aztán tanulunk sokat, és azt akár otthon, az egész család is énekelheti. Megalakítottuk a családi zenekart, amiben apuka a bőgős, brummm, brummm mormogással, anyuka a kontrás, umca, umca kummogással, és a kisgyerek az énekes, dalolja a dallamot, így teljes a családi zenekar.

 

Kati néni messze földön híres étkeit ehettük, de ilyenkor éjszakánként még meglepett minket egy kis finom friss tepertővel, abált szalonnával, disznósajttal, hagymával, puha kenyérrel, ami a nem vegetáriánusokat igencsak jókedvre derítette, de voltak olyanok is, akik szokásaikat a sutba dobták, és vidáman kóstolgatták a fokhagymás abált szalonnát.

 

Kedden nagy feladat várt ránk, hiszen egy délelőtti és egy délutáni próba alatt kellet összerakni egy teljesen új műsort a záró estére. Mellette fojt a számháború, kövek gyűjtése, agyagozás, batikolás, gyakorlás, muzsikálás. Ezen felül, mivel jubileumi táborunk volt, kitaláltuk, hogy a kemencében süssünk egy olyan kalácsot, ami elég 200 embernek, és a felirat “MAGONC 10” legyen. Sikerült is, gyerekek, felnőttek gyúrták a tésztát, Kati néni sütötte, majd a koncert végére, az utolsó számra, nagy ünnepélyesen behozták a csűrbe, tűzijátékok kíséretében. Vágtuk, ettük, még másnapra is maradt, pedig nagyon finomra sikeredett.

 

Indult a záró táncház, muzsikált, táncolt mindenki, majd fellobbant a tábortűz, és hajnalig tartó énekléssel búcsúztunk a tábortól. Szerdán a reggeli után tartottam egy záró próbát, ahol tanultunk még egy új dalt, és a végén elénekeltük a “Haza is kéne már menni…”  kezdetű kalotaszegi hajnalit, amire régebben is zárták a lakodalmakat, táncházakat, mulatságokat.

 

A pakolás nem ment olyan könnyen, hiszen mindenki keresett valamit, amiről nem tudta hol van. A hangszertárba minden este elpakolt hangszereket számba vettük, mindenki megtalálta a sajátját, sőt a szülők szép számmal segítettek hazavinni a rengeteg zeneszerszámot. Túrórudi meglepetés is volt délelőtt, ebéd után pedig mindenki elindult Budapest irányába.

 

Összefoglalva elmondhatom, hogy minden szülő és gyerek  kivette a részét jó hangulatával, tettrekészségével, hogy ilyen sikeres tábort zárhattunk.  Köszönöm a segítőknek, Horváth Andrásnak, Juhász Jánosnak, Beke Katának, Kis Andrásnak, Kati néninek és csapatának, akik észrevétlenül dolgoztak, mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. De köszönöm a gyerekeknek és köszönöm a szülőknek is, ezt a kellemes pár napot, amit együtt tölthettünk!

 

 

A Magonc jubileumi pólókat szinte mindenki viselte, 186 darabot rendeltek, amit Straub Kornél tervezett, és Molnár Bea, Édua anyukája készített el.

 

Ezzel kapcsolatban nekem is volt egy jó meg egy rossz élményem. Furcsa volt, hogy Eszti lányom miért jön oda próba közben, és magyarázza, hogy vegyem le a fehér pólómat, hozott tisztát, meg különben is legyek pirosban, a zenélés közben nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki, uccu neki, lekaptam a trikómat, és máris pirosban virítottam. Na, aztán este jött a meglepetés, amikor ünnepélyesen átadták az új Fellépő Magoncos Trikómat , és a sok-sok gyerekkéz lenyomata ott díszelgett a trikón. Már fel is kaptam és abban feszítettem, nagyon örültem neki. Beke Kata a lelkünkre kötötte, ha hazamegyünk egyből tegyük be fixálóba – még adott is – hogy a színek ne olvadjanak össze, mert nem volt olyan festéke, ami jó lett volna, de így nem lesz semmi baj. Mi hazajöttünk, egyből bevágtam a fixálóba egy külön kis lavorba, és lássatok csodát, az egész víz egy nagy feketeség lett, ömlött a festék minden pici kis kézlenyomatból, hiába vettem ki gyorsan, a végeredmény aggasztó lett! Hát így jártam kedves Magoncosok, ezt talán még tudjuk pótolni! Azt kívánom mindenkinek, ennél nagyobb baja soha ne legyen az életben!

 

Vigyázzatok magatokra a nyáron, pihenjetek, de muzsikáljatok is  sokat!

 

Üdvözlettel:  Gyuri bácsi

 

U.I.: Ezt a levelet a gyerekeknek is olvassátok el, és ha valakinek nincs meg mindhárom Magonc lemeze, két DVD-je,  az nekem szóljon!

569 megtekintés