Zápor, zivatar, erős szél volt az előrejelzés az időjárás jelentésben, így volt, aki inkább visszamondta a tábort, mintsem kitegye magát ezeknek az időjárási viszontagságoknak. Telefonáltam Nagykállóba, és az volt a válasz, hogy ott semmi nincs, isteni idő van.
Pénteken már elindultam, hogy szombaton, teljes készültségben várjam a táborlakókat, és ragyogó napsütés fogadott, majdnem már túlzás is volt. A tábor területe kellemes meglepetést okozott, hiszen az erdő megmentése, tarvágással járt együtt, így féltem, milyen az összhatás. Igazán mondhatom, szépen gondozott terület várt, a vizesblokk teteje, a büfé épülete és előtere kicserélve, virágok mindenhol, tisztaság és vendégszeretet várt minket.
Hamar sátorverés, a hangszerek, erősítő elrendezése után, pár családdal, akik szintén előbb érkeztek, felkészültünk lelkileg a táborra.
Másnap, szombaton aztán érkeztek a többiek, ki lakóautóval, ki mikrobusszal, vagy személygépkocsikkal. Benépesítettük a terepet, mindenki oda verte a sátrát, ami legjobban tetszett neki, közel négyszázan voltunk.
Elrendeztük a kajarendelést, majd délután négykor, már indult is a Tábornyitó. Sok-sok értékes információ után, muzsikálásba csaptunk, majd játék, és vacsora következett. Este a táncházban fergeteges hangulat, és természetesen a gyerekek lefektetése után, beszélgetés, éneklés a szülőkkel a büfében.
Másnap ürgenézés, szerintem sokkal több ürge volt, mint tavaly. Megérkezett Boka Gábor színi direktor, akinek az volt a feladata, hogy a táborlakókból (szülők), estére egy csodálatos előadást varázsoljon nekünk. Próbáltak keményen, mi muzsikáltunk, játszottunk, számháborúztunk, fociztunk, röpiztünk.
Késő délután, aztán megérkeztek Beke Katáék, Kis Andrissal és az egész családja, és indulhatott a kézműveskedés is. A táncházban már ők tanítottak, de meg kell jegyezzem, hogy az első esti táncház, tanítás nélkül ment le, és úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szórakozott mindenki a saját tudása szerint, vagy a hatodikos lányok mutatták, merre hány lépés.
A vasárnap esti színielőadás, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa volt, és ekkora sikerre nem számított senki, hiszen gurultunk a kacagástól, az ötletesebbnél ötletesebb megoldásokon, nagyon tetszett mindenkinek.
A hétfői nap a szokásos menetrendben haladt, még a tizenegyedik osztály is odaszervezte a Szociális Praktikum utáni megbeszélést, elmondásuk szerint, nagyon jól érezték magukat.
Reggel nyolckor reggeli, kilenckor nagypróba a csűrben, fél tizenegykor egyéni próbák: a kicsik kipróbálhatták a hangszereket, majd az elsősöknek, másodikosoknak furulyatanulás, ezután jöttek a pengetősök (kobza, gitár), majd a vonósok (hegedű, kontra, cselli-bőgő), azután a dobosok, gardonosok. Tizenkettő körül érkeztek a felnőttek, akik szintén nagy vehemenciával falták a hangszereket, és a dallamokat. Egy órakor ebéd, majd folytatódtak az egyéni órák, három órakor pedig a Páratlan együttes próbája kezdődött, akik az esti táncházzal voltak megbízva, de bizony nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk, így igazán népes tábori zenekar alakult. Négy órakor ismét nagypróba volt, mindenki részvételével öt óráig, majd egyéni órák, a hét órakor kezdődő vacsoráig.
Természetesen este táncház, majd indult az éjszakai kirándulás a korom sötétben, elemlámpa nélkül, csak a legbátrabbaknak. A visszaérkező hősöket, görögdinnyével vártuk, illetve azokat, akik nem estek egyből az ágyba. Azért a felnőttek nem hagyták ki a közös éneklést hajnalig, és elmondhatom, most a népdalok játszották a főszerepet.
Ezt a napirendet, az bontotta meg, hogy hétfőn egy koncertünk volt a Nagykállói Katolikus Templomban, ahova annyian eljöttek, hogy mi, mint táborlakók, alig fértünk be. A koncert olyan jól sikeredett, hogy sok könnyes szemet láttam, hihetetlen sok gratulációt kaptunk, és mivel felvette a TV, remélem megoszthatom majd mindenkivel a Magonc együttes honlapján (www.magonc-egyuttes.hu).
Kedden az utolsó nap is igazán mozgalmas volt, ráadásul, meghívtam Nagykálló lakosságát a záró esti koncertünkre a Tánccsűrbe, és tényleg sokan eljöttek. A gyerekek szépen muzsikáltak, le a kalappal előttük, még azok is kivették a részüket, akik eddig nem szerepeltek.
Megköszöntöttük a születésnaposokat, és a táncház után felcsaptak a tízméteres lángok a záró tábortűz helyén. Agócs Balázst, a kilencedikesek lelkes zenészcsapata kísérte, énekelt, táncolt mindenki. A Tűzoltóság persze vigyázott ránk, nehogy lángot fogjon valami, majd a végén, óriási ováció mellett, slaggal eloltották a tüzet. A táncház folytatódott, és a népdalok éneklése is a büfében, muzsikaszó kíséretében.
A kézművesség mellett (nemezelés, batikolás, gyöngyfűzés, szitázás, agyagozás) kisebb csapatok álomfogókat is készítettek, vagy jógáztak, de egyszercsak egy profi masszírozó ágyat is láttam, amin elalélva gyúrták a pácienst. A táborban ellátogatott hozzánk egy akupunktúrás hölgy is a családjával, segítőjével, aki szintén segített pár embernek a pillanatnyi bajait orvosolni.
A sport is kiemelt szerepet kapott és óriási focibajnokság zajlott a csapatok között, amit Madaras Zoli vezetett nagy türelemmel és hozzáértéssel.
Horváth András nem győzte a számháborút, a sorjátékot, sakkot, éjszakai kirándulást levezetni, nagy sikere volt mindegyiknek.
A csodálatos játszótéren, folyamatosan forgott a kosárhinta, a libikóka nem állt meg, de legnagyobb sikere annak az óriási homokozónak volt, ami mindenhova elterült, és amin a kútból eresztett vízzel, isteni pocsolya-rendszert lehetett létrehozni.
Voltak, akik strandra mentek, vagy a táborban üvegékszereket vettek. A büfé kiváló volt, kevés kóla, csipsz semmi, de zöldséget, gyümölcsöt lehetett kapni. Meleg szendvics, sült krumpli fogyott rendesen egész nap.
Az erdő természetesen együtt jár a kullancsveszéllyel, de a tábori egészségügyis házaspár, igazán szakszerűen szedte ki azokból, akiket megszeretgettek az élősködők. Szúnyog is volt, de sokan készültek szúnyogriasztóval, így elviselhetőek voltak a döngicsélők.
Az étkezés elfogadható volt, pár ellenvélemény mellett. Sokan repetáztak, minden esetre éhen nem maradt senki, és azt is tudhatjuk, hogy ízlések és pofonok…
Ebben az évben is úgy jöttünk haza, hogy ez volt a legjobb tábor, hát legyen is így minden évben!
Amik ott maradtak elveszett tárgyak, hazahoztuk, a Magonc terem előterében lehet turkálni belőle.
Köszönet a nagykállóiknak, Sveda Anitának, a büféseknek, a takarítóknak és az egész személyzetnek, akik biztosították, hogy zökkenőmentesen jól érezze magát mindenki!
Elmondhatom, hogy a visszajelzésekből egyértelműen kiderült, mennyire fontos egy jó közösséget építeni, és ez itt a Magonc Táborban sikerült. Örülök, hogy mások is részt vehettek rajta, együtt élhettük át ezt a gyönyörű öt napot!
Köszönöm Straub Kornélnak, Kóczán-Tóth Krisztának és Szarka Zoltánnak, hogy képeivel megörökítették a tábort!
Mindenkinek nagyon tartalmas, élményekben gazdag nyarat kívánok, nagyon vigyázzatok magatokra!
Szeptemberben találkozunk! Üdv. Gyuri bácsi
