III. MAGONC tábor – 2007
Időpont: 2007. június 16-20.-ig.
http://www.zemplengyongye.hu/kezd.htm
Nagy várakozás előzte meg a tábort, hiszen voltak, akik most jöttek először, de azok is nagyon várták a tábort, akik az előzőkön részvettek.
Hajnali 7-kor indult a busz, sok-sok hangszerrel, délben, már majd mindenki megérkezett Boldogkőváraljára a III. MAGONC Táborba.
Finom ebéd, tábornyitó, sátorverés és már indult is a muzsika a csűrben. A közös próbák mellett, ami új számok tanulását jelentette, külön gitárosok, furulyások kezdő és haladó szinten, hegedűsök, kobzások, valamint ütőgardonosok és dobosok különórája volt, ami lehetőséget adott, hogy pontosabban megnézzük a számokat.
A nap 8 órakor kezdődött a reggelivel, 9-kor közös muzsikálás a csűrben, néha egy kis szünet, ami persze óriási fociba, vagy játékokba csapott át, addig a külön hangszeresek tanultak. 13 óra ebéd, majd 14-16 óráig külön hangszeresek, 16-tól nagy közös próba. 18 órától játék, vetélkedők, addig a legkisebbek furulyázgattak. 19-kor vacsora, majd játék, fürdés, lefekvés, vagy éppen éjszakai kószálás és egyéb egyéni ötletek.
Nagyon sikeres volt a „sorverseny”, amit Imi bá szervezett és bonyolított, sok szülő segítségével, a számháború, a Bodókői Várhoz a túra, vagy éppen az éjszakai kirándulás /elemlámpa nélkül, István bácsi nagy szakmai tapasztalatára támaszkodva/. A patak szintén a gyerekek kedvence volt, gátépítés, hűsölés, locsi-pocsi.
A szülőknek Gyuri bácsi tartott énektanítást, ami különböző időkben és különböző helyeken tudott csak összejönni /ebédlő, csűr, koncert – este, délelőtt, vagy éppen éjszaka/.
Két betegünk is volt, az egyiket sajnos haza kellett vinni, a másik egy nap után jobban lett. Az utolsó napra is maradt meglepetés, hiszen a zárótábortűzet körülvevő sötétséget nem beleszámolva futkorásztak a sikeres műsortól felvillanyozódott szereplők, de egy gödör, az a fránya gödör, esésre kényszeríttette dobosunkat, így a következő pillanatban, már a kificamodott könyökével száguldottak Miskolcra, hogy helyére kerüljön minden, így másnap szépen begipszelt kézzel fogadhatta a záporozó kérdéseket a nagy hős, aki még könnyekre sem méltatta a helyzetet.
Az ételek szenzációsak voltak, köszönet Kati néninek, István bácsit is lehetett nyaggatni mindenféle problémával, de Ottó bácsinak jutott a legnehezebb szerep, hiszen szülői kérésre nem volt a gyerekeknek büfé, így csak a NEMek, NINCSENek maradtak. Azért, hogy ne kelljen örökké a nem létező büfét /kivéve szülők/ ostromolni, Ottó bácsi kitalálta, hogy beállít egy olyan forrásvíz automatát, amit mindenki használhat korlátlan mennyiségben, ingyen és bérmentve. Csinált hideg vizet, buborékos ásványvizet és forró vizet. Volt is sikere a gépezetnek, működött az folyamatosan ameddig bírta, aztán javítás és már jöhetett a következő roham.
Esténként az apukák vették át a hatalmat gitárjukkal a büfé területén, nagy-nagy unszolásra, a szülők hatalmas nosztalgia koncertbe kezdtek, ami minden este megismétlődött. Jó volt együtt énekelni! Éjszakánként, azért csak előkerült egy-két finom falat, vagy nedű a konyháról, de azok a gyerekek sem maradtak étlen, akik éjfélkor zsíros kenyér után szimatoltak az étkező környékén.
Na, ha egy verseny befejeződött, és nem volt jutalom, Kati nénire mindig lehetett számítani, mert vagy egy tábla csoki, vagy valami finomság mindig jutott a gyerekeknek. Gyümölccsel sem volt probléma, sőt úgy hallottam, hogy a vegetáriánus étkezést is dicsérte mindenki.
A záróeste egy hatalmas koncerttel készültünk, hiszen két napra rá a Tatai Fesztiválon kellett játszunk. Fantasztikus figyelemmel, és fegyelemmel ment le a koncert, kicsik, nagyok egyformán óriásit muzsikáltak, a szólisták szintén csodálatosak voltak. Méltán nagy volt az elismerés. Egy nagy meglepetés ért, ugyanis kaptam egy olyan trikót, amin a gyerekek kézlenyomata látszik gyönyörű színekben, elől a lányoké, hátul a fiúké. Következő pillanatban Imi bá is kap, a szülők ezzel köszönték meg a sok odafigyelést.
Így ez a kis beszámoló végén őszinte szívvel köszönöm a gyerekeknek, szülőknek, a szülői szervezőcsapatnak, Imi bának, a vendéglátóinknak Kati néninek, Ottó bácsinak, István bácsinak azt, amit szóban úgysem lehet elmondani, viszont kívánom, hogy még sok MAGONC Tábort éljünk meg EGYÜTT!!!
Mindenkinek szép nyarat kíván: Gyuri bácsi
