Létszám csúccsal indult az idei tábor, 520-an voltunk. Az idő is kedvezett, mert a sok vihar és rossz idő után isteni volt az időjárás, talán egyszer szemerkélt az eső, ami még jól is esett.
A pénteki előkészületek után szombattól érkeztek a résztvevők. Sátorverés, bejelentkezés, az étkezési jegyek átvétele után már indult is a tábornyitó délután négykor. Sok hasznos információ után előkerültek a hangszerek, és már muzsikáltunk is. Sok új számmal készültem, hogy a következő Magonc CD anyaga megszülessen, és legyen idő a számok megérlelésére, mivel ha minden összejön, jövőre felvehetnénk az új lemezünket, aminek az lesz a címe, hogy: „Ez van, s más nincs!”
Nagy sikert aratott Dorka unokám kedvenc számaiból készült összeállítás, de a felnőttek széki blokkja is sokaknak a kedvence lett.
A büfében új tulajdonos volt, ami egy színvonal emelkedést hozott. Ha sült hekket, vagy lángost akartál, megvehetted és isteni finom volt. Szépen gondozott volt a tábor, a takarítás és egyebek flottul működtek.
Szombat este a vacsora után indult a táncház Antal Rolanddal, a feleségével Dórival és a két lányával, ami fergeteges hangulatot hozott, alig bírtuk abbahagyni a zenélést, táncolást, éneklést. A szokásos menetrendben, azért a felnőttek folytatták a büfében a zenélést, és a büféseknek a lelkükre kötöttem, hogy hajnali két órakor legyen záróra, hogy a másnapi próbákon mindenki kipihent legyen.
Ekkor érkezett meg Boka Gábor, a színi direktor, aki azt vállalta, hogy vasárnap reggeltől, estére, a táborlakokból egy színdarabot készít, amit elő is adnak. Arany János: A bajusz című darabot játszották el fantasztikus sikerrel. Millió ötlet került bele, a hasát fogta a nevetéstől a tisztelt publikum. Utána indulhatott a táncház, és a büfében való muzsikálás.
Napközben, reggel 9-kor és délután 4-kor nagy összpróbákat tartottam, ahol érdemes volt ott lenni, ha valaki meg akarta tanulni az új számokat, de mellette a régebbi Magonc számokat is gyakoroltuk, hogy a kedd esti Magonc zárókoncert jól sikerüljön!
Mellette kézműveskedés volt, Beke Kata is Kis Andris vezetésével. Lehetett agyagozni, nemezelni, batikolni, szitázni, de még tűzzománc ékszereket is készíthettek, mivel még a tűzzománc égető kemencét is hoztak. Segítségük is volt, mert nem bírták volna egyedül a sok érdeklődőt.
Persze a sok-sok játék mellett a számháború sem maradhatott el, ezt Horváth Z. András és a lánya, Abigél bonyolította le hatalmas sikerrel.
Az, hogy lehetett a párakapu alatt felfrissülni, vagy akár a nagykállói strandra elmenni, mind-mind csak hab volt a tortán.
Nagy örömömre, sikerült megszervezni, hogy a táborba eljöjjön az egész Téka együttes, így nem csak Tárnoki Bea énekes, hanem Kalász Máté prímás és Kalász Tamás bőgős is ott voltak, segítettek is minden muzsikálni vágyónak. Jött az ötlet, mi lenne, ha adnánk meglepetésként hétfőn este egy Téka koncertet. Ez így is történt, és elmondhatom, nagyon jól sikerült, a táborlakóknak maradandó élményt szereztünk.
A koncert után indult a táncház, majd az éjszakai kirándulás, ahol csak saját felelősségre és elemlámpa nélkül lehetett részt venni. Ez úgy történt, hogy névsorolvasás után – kicsik, szülői kísérettel – elindult a csapat Horváth Z. András vezetésével, de olyan sötétben, hogyha valaki megállt a séta közben, bizony a mögötte jövő nekiment. Emellett vérfarkas üvöltés hallatszott mindenhonnan, így akik a bátorság próbát teljesítették, büszkék lehettek magukra!
A keddi nap a koncertre való felkészülésben zajlott sok-sok próbával, amit a Téka tagjai segítettek. A több mint egy órás koncerten a gyerekek és felnőttek egyaránt részt vettek, így fordulhatott elő, hogy a közönség – akik Nagykállóból is jöttek – kiszorultak a tánccsűrből, hiszen az egészet mi, mint zenekar megtöltöttük. A siker óriási volt, nem is hittem, hogy az új számokat ilyen hibátlanul elő tudjuk adni! Az estét táncházzal, majd hatalmas tábortűzzel zártuk. Mivel négy éve semelyik táborban nem lehetett tábortüzet rakni, csak gyűlt-gyűlt a máglya magassága, és amikor kaptuk a hírt, hogy feloldották a tűzgyújtási tilalmat, akkor meggyújtották ezt a hihetetlen nagy máglyát. A lángok az égig értek, körbetáncoltuk, majd Agócs Balázs, Lóci fiával, és sok gitárossal hajnali kettőig nyomták a jobbnál jobb slágereket, amit mindenki énekelt.
A táncházaknak az is egy óriási élménye volt, hogy vasárnap, hétfőn és kedden Rolandék külön felnőtt tánctanítást tartottak egy erre a célra kihelyezett 100 m2-es sátorban a tóparton, élő zenére. Így azok a szülők, akik előtte nem tudtak táncolni, este a táncházban vidáman ropták, ezáltal olyan hangulatot teremtve, hogy öröm volt muzsikálni. Játszott ott mindenki, gyerekek, felnőttek együtt, alig tudtuk befejezni.
Egy pár meglepetés azért még volt. Az egyik, hogy az ételek, amit mindennap kihoztak nagyon ízletes volt. A másik, hogy vettünk a gyerekeknek 100 kg dinnyét, amit az egyik próba után feltálaltunk nekik. A záró esti koncert utánra süttettünk az ott lévő kemencékben 500 db pogácsát, ami pillanatok alatt elfogyott. Illés bácsi minden délelőtt, délután hozta a finom főtt kukoricát – ilyen édeset még nem ettem – de hozott paradicsomot, paprikát, uborkát is. Kint volt minden nap egy gyümölcsös bácsi is, nála szilvát, barackot és egyéb gyümölcsöket is lehetett venni. A tábor befejező napján, ebéd előtt, szemétszedés indult, ami azt jelentette, hogy az önként jelentkező gyerekek, a tábor legtávolabbi pontjától elindulva, csatárláncban végig pásztázták az erdőt, és az összes szemetet összeszedték hatalmas zsákokba. A végén Gyuri bácsi jégkrémmel jutalmazta őket, ami összesen 63 jégkrémet jelentett.
Szerencsére Dr. Vadász András tábori orvosunknak nem sok dolga akadt, de ha valaki megütötte, vagy megkarcolta valamely végtagját, rögtön a segítségére sietett, de nem mellesleg a színdarabban is elvállalta a főszerepet!
Szúnyog, kullancs szinte alig volt, darázs meg egyáltalán.
Szerintem jól sikerült a tábor, mindenki megfogatta a tanácsomat, hogy érezze úgy, mintha ő lenne a házigazda, és ha jól akarja magát érezni, akkor ez meg is fog történni.
A tábor végén alig győztem fogadni a sok dicséretet, még mindenki maradni akart.
Egy közösséggé formálódtunk, pedig több mint tíz Waldorf iskolából jöttek, sőt külsős érdeklődők is voltak. Nem tudom hova lehet ezt még fokozni, de kitalálok valamit, hiszen jövőre lesz a 20. jubileumi tábor, mégpedig 2024.08.10-14-ig, vagyis szombattól szerdáig.
Köszönöm mindenkinek, Ilikének és Gabinak, a nagykállaiaknak a szervezést, a kaja lebonyolítást, a büféseknek, a takarítóknak, a személyzetnek, de főleg a gyerekeknek és a felnőtteknek!
Szeretlek Benneteket, öröm volt együtt tölteni ezt a pár napot!
Üdv. Gyuri bácsi
