Kedves Magonc táborozók, Magoncosok és Szülők!
A 12. Magonc Tábort új helyen, Nagykálló-Harangodon, a Téka Táborban tartottuk. Egy megszokott helyszín megváltoztatása mindig hordoz félelmeket, vajon tetszik-e mindenkinek. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy csupa pozitív visszajelzéseket kaptam, mesésnek, lenyűgözőnek, megnyugtatónak, gyerek centrikusnak, egy csodának tartották a résztvevők.
Tényleg a hely, és a fogattatás is nagyon szívmelengető volt. Egy nappal korábban mentem a táborba, hogy mindent előkészítsek, és kéréseimre csak azt a választ kaptam, hogy „Megoldjuk, megoldjuk!” A védőnő – Ica néni teljes harckészültségben, gyógyszerekkel, helyi praktikákkal, 40 éves tapasztalattal várt minket. A büfében a nyalókák, csipszek, colák helyett, paprika, paradicsom, uborka, eper, cseresznye volt kapható, persze kávé, és mindenféle ital, sült krumpli, meleg szendvics, jégkrém és egyebek. Minden felgereblyézve, letisztítva, felseperve, kitakarítva. A vizesblokk, a tánccsűr, az ebédlő várta a vendégeket, három hűtő állt rendelkezésre azoknak, akik valamire érzékenyek, és külön étkezésről kellett maguknak gondoskodni.
Az időjárás előrejelzés nagyon rossz időt jósolt, viharokkal, rengeteg esővel, szóval minden rosszra fel voltam készülve. Tudjuk, hogy egy „Waldorfost” nem riaszt el semmilyen időjárás, hiszen az iskolai kirándulások, de a szünetbeli, vagy a napközis időben lévő kötelező udvari játéknak sem a függvénye, hogy jó idő van, vagy rossz. Ebben bízva vártam a fejleményeket, és igazán embert próbáló eső, vagy rossz idő nem ért el minket. Kétszer, háromszor ránk zúdult egy-egy zivatar, de általában szemerkélő eső, borult idő volt. Az utolsó két nap pedig még a Nap is ránk mosolygott.
Gumicsizmák, meleg ruhák voltak, így mehetett a számháború, a kézműveskedés, a játszóterezés, pecázás. Természetesen az időnk nagy részét a muzsikálás töltötte ki, délelőtt, délután közös foglalkozás volt, amin mindenki részt vehetett, majd jöttek az egyéni és a csoportos órák hangszerenként. A kis elsősöknek, és a Csillagberek Waldorf iskolásoknak külön órák voltak, valamint a rengeteg hangszert, amit elvittünk a táborba, mind-mind ki lehetett próbálni, ami nagyban segítette a hangszerválasztást a szeptemberi kezdésre. A szülők is muzsikáltak, anyukák összeálltak egy csapattá, és a szülői Handa Banda zenekar is jelen volt, akik az esti táncházakban is besegítettek. Itt a kézműves foglalkozásvezetők, Kis András és Beke Kata tanították a táncokat, a szünetekben pedig sokat énekeltünk, az előre kézhez kapott kis dalos füzetből.
A táncházi laza zárórát követően, a kicsiket lefektették, majd indult a szülői énekkórus, hogy éjszakai altató muzsikáról gondoskodjék. A büfé nyitvatartása is rugalmas volt, miért is zárt volna be éjfélkor, amikor a népes éneklős sereg éppen a legszebb dalokat énekelte. Azért sikerült mindenkinek időbe nyugovóra térnie, hiszen másnap már 8 órakor reggeli, majd 9-kor a próba várt mindenkit.
Az étkekről csak annyit, hogy kiadós volt, ízletes, volt aki csak annyit mondott: „Az anyukám se főzött ilyen finoman!” Az étkezési jegyek átvételekor volt egy kis zűrzavar, hiszen a nagy szabadság, hogy bármikor változtatni lehet a normál és a vegetáriánus koszt között, azt eredményezte, hogy a már februárban megkapott étlapból sokan változtattak, így az előre leadott mennyiségek nem stimmeltek, de hála kislányom és feleségem kitartó munkájának, ez is megoldódott, ráadásul konyhások is nagyon rugalmasak voltak. Ezen jövőre változtatunk, remélem sokkal gördülékenyebb lesz az étkezés befizetése.
Fontos megemlítenem azt a hatalmas ürgekolóniát, ami a tábor területén volt, sokak örömére. Simogatni, etetgetni is lehetett őket, de voltak, akik próbára tették az ürgék türelmét. A pici békákat is előszeretettel fogdosták össze a kisgyerekek, pocsolyába készítettek nekik szállást. Három madárfióka kiesett a fészkéből, nem sikerült őket a Nyíregyházi Állatkertbe juttatni, sajnos elpusztultak.
Két koncertet is adtunk, egyet egy templomban, egyet a tábor területén, a tánccsűrben. Minkét helyszínre meghívtuk a nagykállaiakat, sokan el is jöttek. A templomi koncerten valami nagy erők hathattak, mert mindenki a maximumot adta, sokan sírtak a közönség soraiból. Szép, és magható volt, a helyi TV is megörökítette.
Hétfőn este meglátogatott minket a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia, akik egy szép műsort adtak 3.5 méter magasból, sok-sok humorral, a gyerekek nagyon élvezték.
Kedden, a leleményesek, és mobilinternettel rendelkezők beizzították a kütyüjeiket, és már indulhatott is a Foci EB nézése. Ausztria-Magyarország 0:2!!! Óriási üdvrivalgás, szurkolás, és örömmámor, de fél óra múlva, már mindenki a tánccsűrbe gyülekezett a záró koncertre.
A záró esti koncert, és táncház után fellobbant a giga tábortűz, a tűzoltókocsi, és tűzoltók kíséretével, elkápráztatva kicsiket-nagyokat. Agócs Balázs számtalan dalt elgitározott, minden kérést teljesített, énekelt mindenki. Hajnali 3-kor, amikor lefeküdtem, még javában szólt a muzsika. Ebből adódóan, a „nagyok” elhatározták, nem alszanak ezen az éjszakán. Így történhetett meg, hogy reggel 5-6 óra fele, a szemek mégiscsak lecsukódtak, és volt, aki a keskeny sörpadon fordulva leesett, és a földre letámaszkodva, pont a tábortűz parazsába tenyerelt. Óriási fájdalom, első, másodfokú égés, irány Nyíregyházára az ügyeletre. Isteni szerencsének legyen mondva, reggel kilenckor már az égett kézzel kezet rázhattam.
Szerdán délelőtt, az utolsó napon, tartottam még egy próbát, ahol az összes új számot átismételtük, hiszen ezekből készül majd az új lemez anyaga, amit öt év múlva veszünk fel.
Pakolás következett, a rengeteg hangszert valahogy Budapestre kellett szállítani, és sokan, akik hozták a hangszereket, visszafele nem tudták vinni, így el kellett osztani magunk közt. Sátrak felszedése, a tábor rendberakása után, ebéd következett. Amikor mindennel elkészültünk, hazaindulás előtt tettem egy tiszteletkört, nem maradt-e ott valami. Persze, a csűr közepén kikészítve várakozott négy gitár, amit elfelejtettek elvinni. Gyorsan bepréseltem a kocsimba, már indultam is, de a fékre lépvén, a fékpedál beesett a padlóig, éreztem itt baj van. Elfolyt az összes fékolajam, kidurrant a fékcsövem, fékhatás nulla. Így nem lehet hazaindulni, irány a szerviz, ahol 3 órás szerelés után megcsinálták a paripám, így biztonságosan hazaértem. Bele se mertem gondolni, ha ez a probléma a sztrádán jelentkezik, mondjuk 130 km/h-nál.
Remélem mindenki jól érezte magát, ha valami gond adódott, azt jövőre kijavítjuk!
Szép nyarat mindenkinek, vasárnap még találkozunk a bizonyítványosztáskor, ott fogok dudálni nektek a tűzugrásnál!
Üdv. Gyuri bácsi
