Nagy izgalommal vártuk az idei, – immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő – Magonc Tábort.
A helyszín továbbra is Boldogkőváralja, idilli környezetben, zavartalan körülmények között (nincs más a táborban csak mi), nem zavarunk senkit, ráadásul, ezt a helyet, mi, mint TÉKA Együttes és Magyar Katalin keltettük életre, azzal a céllal, hogy az értékes magyar kultúrát megőrző csapatoknak egy nyugodt és szép környezetet biztosítsunk.
Sokan érkeztek az iskolai kirándulásról, vagy evezős túráról, így annak reményében, hogy milyen jól kipihenhetik magukat, vágtak bele az előttük álló öt napba. Nagyon izgultam az időjárás miatt, hiszen, az előző hetekben tomboló vízözönszerű esőzések, még a legoptimistábbakat is gondolkodóba ejtették.
De láss csodát, egy picinyke szemerkéléstől eltekintve, ragyogó időnk volt!
A tábornyitót szombaton négy órára terveztem, de mivel még szállingóztak az emberek, muzsikálással kezdtünk. Előkerültek a gitárok, kobzák, dobok, gardonyok, hegedűk, tekerő és a sok-sok furulya (kivéve, akik otthon hagyták). Szerencsére, a furulyakészítő Szabó Tóni bácsi nem restelt felülni Kikindán a vonatra előző nap, és gyorsan elhozni nekünk tíz furulyát, hátha valakinek nem lesz, nehogy lemaradjon az új számok tanulásáról.
A Küküllő-menti, és a gyimesi dalokra fektettem a hangsúlyt, hiszen már most gyűjtögetjük az új számokat az elkövetkező lemezre. Ami még a terveim közt szerepelt, hogy Bartók Béla gondolatait idézzem, „aki ismeri saját kultúráját, jobban értékeli más népek kultúráját is”. Tényleg így van, hiszen a gyerekekkel elkezdtük tanulni a cigány himnuszt, és olyan nagy sikere volt, hogy szülők, gyerekek közösen énekelték, muzsikálták, és nem telt el olyan nap, amikor ne kellett volna eljátszani közkívánatra.
Minden este táncház volt, (kivéve a záró napot, akkor koncertet adtunk), táncokat Kis András és Beke Kata tanította, az egész napos kézműveskedés után (agyagozás, nemezelés, gyöngyfűzés – gyönyörű alkotások születtek). Csodálatos volt, hogy a kis elsősök muzsikáltak a táncházban kis segítséggel, és sokan táncoltak is. Természetesen nem gyerek táncház volt, hanem a felnőtteknek játszottunk, de beállhattak a nagy körbe gyerekek is.
Az éjszakai nagy szülői zenekar és énekkar is hamar nyugovóra tért az első nap, hiszen mindenki hulla fáradtan érkezett. A többi napokon már előkerültek a gitárok, az énekhangokat is jobban elő lehetett csalogatni azokkal a finom nedűkkel, amik hirtelen az asztalra kerültek. Sok-sok beszélgetés, történetek elmesélése tette felejthetetlenné a csodálatos éjszakákat, és bizony, nem egyszer fordult elő, hogy a pirkadat parancsolt ágyba mindannyiunkat.
Délelőtt nagy közös próba, turó rudi szünet, majd egyéni órák az elsős furulyásoknak, később a nagyoknak. Gitár óra, kobza, majd tekerő, illetve hegedű órák váltogatták egymást, mikor ki volt ott, igény szerint. Közben persze sok-sok játék, szabadidő, patakozás, foci, tollasozás. A finom ebéd után, kis pihenő, aztán délután folytatódott a program, hasonló beosztás szerint, csak a turó rudit a jégkrém váltotta fel.
Igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy sok játék szabadidő is legyen, hiszen most fejeztük be az új lemezünket, igazán megérdemlünk egy kicsit lazább programot. Természetesen, azért csak felkészültünk az ürömi és a tatai nagy fellépésre. Ennek tanúbizonyságát a záró estén megtartott koncertünk bizonyítja, belevéve a szülőkből spontán alakult „nagymagonc” gyimesi zenekart is. Tomboló siker volt a hála, amivel megköszönte a közönség műsorunkat, még a ráadás sem maradt el.
Kirándultunk a Bodókői Várba, éjszakai kirándulás is volt (persze csak jelentkezés alapján, lámpa nélkül, saját felelősségre, szülői felügyelettel), és mindenki hősként tért vissza az éjszakai farkasüvöltésre fittyet hányva. Horváth András (Horváth Abigél apukája), nagy szakértelemmel vezette a túrát, és persze szinte mindenben segített. Erdélyi Feri (Erdélyi Domos apukája) pedig a vártúrát vezette, mint tapasztalt tájfutó.
Az étkek kiválóak voltak, köszönet Magyar Kati néninek, és a lelkes segítő csapatnak, hiszen bőségesek és nagyon ízletesek voltak mind a normál, mind a vega, valamint a vegán ételek is. Talán a túrógombócból lehetett volna több is, mert a három darab helyett volt, aki hatot is megevett volna. Szerencse, hogy már a kemencében sült a töltött káposzta és rotyogott a finom „tőtike”, amit csak szőlőlevélben lehet tálalni, ott aztán, ami belefért, mindenki degeszre ehette magát. Az, hogy csörögefánk volt 130 emberre (fejenként 3 darab), és sok egyéb, pl. záró napon nem lett volna turó rudi és jégkrém, de Kati néni meglepte a csapatot vele, záró este, a hulla fáradt Magoncosok, egy kis ropik és egyéb nyalánksággal térhettek nyugovóra. Az se volt „kutya”, amikor este tizenegykor, az asztal közepére varázsolta a finom friss tepertőt, lila hagymával vagy, másik nap, a finom, frissen kisült oldalassal lepte meg a megéhezett társulatot, mind a remek ellátást bizonyította.
Komoly kihívások is voltak: pl. Bozsó Hanni a jurtában játék közben leesett az emeletes ágyról, vagy Csodó Lorin kificamította a bokáját, egy fa kidőlt, amit a patak kimosott, a táborban lévő kutyák megvívták a saját harcukat. Így, az már szinte semmi nem volt, hogy nekem elment egy éjszakára a hangom (hála a sok méznek, és mézes pálinkának reggelre már kukorékoltam), vagy, hogy főzzünk kávét, ha 15 telefon, 3 laptop töltődik, hűtőnek mennie kell, és nem bírja a rendszer a terhelést. Először persze megijedtünk a problémákon, de a „minden megoldunk” szemlélet, a sok gondoskodó, és energiát adó kéz, másnapra minden gondot és fájdalmat elűzött tőlünk.
A záró este tábortűz volt, hihetetlen sok énekléssel, lányok-fiúk énekvetélkedésével, majd a szülők vették át a stafétabotot, hogy a felkelő napot énekszóval és tánccal köszöntsék.
A gyerekek maradtak volna még, de mit mond a jó kis népi tapasztalat?
Mindent akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb!
Örülök, hogy mindenki jól érezte magát, remélem, jövőre ugyanitt találkozunk!
Szép nyarat kívánok mindenkinek, csak ne feledkezzetek meg az előttünk lévő két fellépésről, és persze hangszert, szép ruhát hozzatok magatokkal!
Üdvözlettel: Gyuri bácsi
