17. Magonc Nomád Tábor – Nagykálló-Harangod Téka Tábor

Lehet-e tábort tartani, vagy nem? Ez volt a nagy kérdés még tavasszal. Biztonság kedvéért augusztus közepére tettem a tábort, amit jól tettem, hiszen a júniusi időpont nem ment volna. Sokan jelentkeztek, (440 fő) kb. fele gyere, fele felnőtt.
 

Fő gondolatom az volt, hogy közösségépítő tábor legyen, senki ne legyen elzárva ettől a lehetőségtől, együtt éljük meg ezt az öt napot, ami a tapasztalat alapján jól összehozza a családokat, ami meg is látszik az év során az iskolai életben is.
 

Természetesen a Magonc együttes új CD-jének a felvétele volt a fő program, hiszen ezt nem lehetett tovább húzni. A pandémia is beleszólt a felvétel tervezésébe, pályázatot is nyert az iskola erre, így ez volt az utolsó pillanat, amikor fel kellett venni a lemezt.
 

A gondolatom az volt, hogy ne csak a gyerekek szerepeljenek, hanem a felnőttek is, legyen egy nagy közös élmény, és mivel a CD címe Magonc: Együtt, hát csináljuk is együtt. Kicsit izgultam, hogy a nyári szabadságok, utazások, a nyaralás alatt nem felejtik-e el a számokat, de jöttek a hírek, hogy gyakorol mindenki, aki tehette.
 

Augusztus 14.-e előtt már egy dudatábort csináltam Nagykállóban, így nem sikerült hazajönnöm, hiszen egyből kezdődött a Magonc tábor. Jöttek a segítők, berendeztük a tánccsűrt, székek, asztalok, padok kerültek elő, hogy a több, mint 400 ember beférjen kényelmesen. Pénzes Géza a népzenész, hangtechnikus, aki felvette a lemezt, lehozta az egész stúdióját és előkészültünk a felvételre. Szállingóztak az emberek, ki sátorral, ki lakóautóval, pillanatok alatt megtelt a tábor élettel, az ürgék csak kapkodták a fejüket. Mindenki bejelentkezett, felvette a kaja jegyét, majd kezdődött a tábornyitó, ahol értékes információkat lehetett megtudni, mi lesz a táborban, mire kell vigyázni, hol található a tábori orvosunk, Dr. Vadász András.
 

Aztán indult az első próba. Csak a lemezszámokat gyakoroltuk, hiszen egy profi együttesnek is legalább két hét, míg egy ilyen lemezt felvesznek, nekünk három napunk volt rá, de tudjuk, hogy három nap egy esztendő, így volt egy kis reménysugár. Beosztottam napirendbe, hogy mennyit kell teljesíteni egy nap, hogy kész legyünk, és ez működött is. Minden este táncház volt, és az általam beharangozott szuper táncospár, aki tanított volna, az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, így villám gyorsan megoldást kellett találnom. Szerencsére az első estét saját erőből megoldottuk, mivel a Nyíregyházáról beugrott tánctanárok, az M7-es autósztrádán balesetet szenvedtek (a biciklijük leesett a kocsi tetejéről és egy kamion áthajtott rajta, szerencsére nekik semmi bajuk nem lett, csak a bicikli ment tropára), így csak a második estétől tudták tartani a táncházakat, gyerekeknek, felnőtteknek.
 

Másnap, vasárnap a délelőtti és délutáni felvételeket csak a gyerekekkel terveztem, mivel aznap Boka Gábor színidirektor igyekezett összehozni a táborlakókból, Háry János népi színművét, így a felnőttek a próbákkal voltak elfoglalva, de a kézműveskedés is működött Beke Kata és Kis Andris segédletével. A vasárnapra betervezett négy szám helyett ötöt sikerült felvennünk, ami igazán nagy teljesítmény volt. Olyan fegyelmezettek voltak a gyerekek, felnőttek, hogy csak ámultam-bámultam. Este persze a Háry előadás óriási sikerrel, sok-sok nevetéssel, poénnal lett bemutatva, a vastaps nem akart abbamaradni.
 

Hétfőn folytattuk a felvételeket, már a szülők is bekapcsolódtak, jöttek a vonós számok is, és bizony a hőség (36 fok) is próbára tett, nem csak minket, hanem a hangszereket is. Lényeg, hogy jól haladtunk, és az általam magyaros ritmusnak nevezett lüktetés is szépen működött. Vezényeltem a csapatot, hiszen a felvétel miatt hangot nem adhattam ki, de estére bizony a másik kezem segítségére is szükség volt, ha az egyiket fel akartam emelni, olyan izomlázas lett.
 

Egyszercsak jött a hír, hogy kezd elfogyni a jégkrém, pedig már februárban az volt a kérésem, hogy a büfé úgy készüljön fel, hogy a jégkrém nem fogyhat el. Mit csináljunk, kihirdettem, hogy “jégkrém éheztető napot” tartunk, mert csak szerda reggel jön a következő szállítmány. Azzal próbáltam enyhíteni ezt nehéz helyzetet, hogy vettem a helybéliektől 120 kg dinnyét, amit felszeletelve, egy próba szünetében szépen el is fogyasztottunk. Bizony a büfében nem volt zöldség-gyümölcs, amit kértem, talán jövőre másképpen szervezzük, de érezhető volt, hogy az ott dolgozó nagykállaiak nagy része szabadságon volt, így pár embernek kellett helytállnia. Egy-egy étel minősége is kívánnivalót hagyott maga után, de jövőre mi magunk állítjuk össze az étrendet, egyszerű, de finom menüvel. A büfé reggel 7 órakor nyitott, éjfélkor zárt, így a szülői éneklős csapat is nyugovóra térhetett még emberi időpontban, hogy kipihenve érkezzenek a másnapi felvételre. Ha hétfő, akkor éjszakai kirándulás, amit csak saját felelősségre lehetett bevállalni, a kicsiknek szülői segítséggel. Horváth Abigél, Horváth Z. András lánya vette át Andris szerepét ebben az évben, hiszen náluk kisbaba születik a napokban, így Abigél vezette a nagyon népszerű számháborúkat és az éjszakai kirándulást is. Táncház után, korom sötétben indult a csapat elemlámpa nélkül, de akik végigcsinálták, a “vérfarkasok” üvöltése ellenére, bizony büszke lehetett magára.
 

Kedd volt az utolsó teljes nap, be kellett fejezni a felvételeket, este záróműsor, így komoly figyelem kellett, hogy a maradék számok felvételével végezzünk. És láss csodát, délután kettőre végeztünk mindennel! 12 szám! Sikerült! Délután még egy főpróba az esti műsorra, mivel a koncerten az elejétől a végéig megállás nélkül végigjátsszuk a lemezt. Jöttek helybéliek is megnézni a műsort, elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült.
 

Jelentkezni kellett minden résztvevőnek, aki szerepelt, egy papírlapon beikszelhette a nevét, 284-en voltunk. Őrületes érzés, amikor ennyi ember egy húron pendül, együtt dobog a szívünk, közösen teremtettünk olyan hangulatot, hogy még a fecskék is örömcsipogásba kezdtek. A műsor után indult a táncház, amit követett a tábortűz. Akkora máglya volt, hogy legalább 6-8 méteres lángok csaptak fel, mesebeli szörnyeket formázva, a sötét éjszakában. Körül táncoltuk a tüzet a tánctanítókkal, Antal Roland és felesége vezérletével, majd jött Agócs Balázs, a gitáros csapatával, akikkel szépen készültek a tábor alatt erre a pillanatra. Hosszas éneklés vette kezdetét, majd irány a büfé, ahol a népzene játszotta a főszerepet, énekeltünk, muzsikáltunk, még a büfés is hosszabb nyitvatartásra adta a fejét a jó hangulatot látva.
 

Szerdán délelőtt egy rövid záró próba volt, megköszöntem mindenkinek a kitartó és embert próbáló teljesítményt, majd ment mindenki sátrat bontani, pakolni. Mivel minden rendes ember úgy hagyja ott a helyszínt, ahogy megkapta, megkértem a gyerekeket, hogy a tábor területén, az elejétől a végéig csatárláncba fejlődve szedjék össze az összes szemetet amit találnak, és a büféhez visszaérkezéskor jégkrémmel jutalmazom a fáradozásaikat. El is indult a népes társaság szemeteszsákokkal, és fél óra múlva 40 csillogó szemű gyerek állt előttem, hogy ígéretemet beváltsam. A nagy fagyizás után, ebéd, és mindenki indult haza. Összeszedtük a talált tárgyakat, és elhagytuk a tábort.
 

A fáradtság kellemesen zsibongó érzésével jöttem haza feleségemmel, aki sokat segített nekem, és csak arra tudtam gondolni, hogy amit most csináltunk az páratlan nem csak Magyarországon, hanem az egész világon.
 

Összefoglalva, hihetetlen dicséretet érdemelnek a gyerekek, akik ekkora teljesítményt tettek le az asztalra, tudásukkal, fegyelmezettségükkel, lelkesedésükkel, zeneszeretetükkel!!!
 

Remélem a CD lemez hangulatán ez hallható lesz!
 

Mindenkinek hála és köszönet!
Üdv. Gyuri bácsi

176 megtekintés