Hú, az angyalát! Ez jó táborra sikeredett!

Péntek délután feleségemmel Annával, Horváth Andrással és családjával, előfutárként lementünk a táborba, hogy tudjuk fogadni a korán érkező vendégeket, és a sátorveréssel se kelljen szombaton foglalatoskodni. Akkor este, olyan zivatar zúdult a táborra, hogy a megígért jó idő egy kicsit kérdésessé vált. Szombaton is rá-rá kezdett néha az eső, ami párosult egy komoly lehűléssel is, így szombat éjszaka, aki nem hozott elég meleg ruhát, bizony fázott. Viszont másnaptól verőfényes napsütés vette kezdetét, eltűntek a pulóverek, és istenei időjárás köszöntött ránk, végig a táborozás alatt.

Sok minden történt. Szombaton a tábornyitó után már muzsikáltunk is, vacsora után indult a táncház, ami minden este volt, táncot Kis András és Beke Kata tanította. Annak ellenére, hogy az utazás sokaknak kivette az erejét, vagy talán a heti fáradság jött ki rajtuk, hosszan táncoltunk, majd a szülők dalaira aludt el mindenki.

Másnaptól, a délelőtti és délutáni közös próbára kellett csak figyelni, különben végig a játéké volt a főszerep Horvát András vezetésével. A számháború volt a legközkedveltebb, és egy-egy vesztes csapatnak nagy feladat volt a vereség elfogadása.

A sok játék mellett kézműves foglalkozásokon (korongozás, agyagozás, nemezelés, gyöngyfűzés, szitázás és batikolás) is részt lehetett venni, ezeket Beke Kata, Kis Andris vezette, de ott volt Virág Andi is, aki mindenben segített. Állítólag, amíg számolták, 108 pólót batikoltak, de nem tudni mennyi volt a végső szám.

Természetesen, aki külön hangszereket akart kipróbálni megtehette, de aki fejleszteni akarta magát, annak is volt külön óra, még a felnőtteknek is. Külön hangsúlyt fektettem, hogy sok dalt tanuljunk. Ezeket egyrészt a táncházban lehetett énekelni, másrészt az esti összejöveteleken, hiszen a közös éneklés nagyon összehozta az embereket. A Csillagberek Waldorf Iskolából is jöttek szép számmal Bozsó Róbert vezetésével, és remélem, hogy mint egy csapat, szívesen muzsikált és énekelt velünk mindenki.

Vasárnap este nagyon készültünk a „4guys” koncertre, de jött a hír, hogy a szólógitáros Süni Marci 39 fokos lázban szenved, már anyukáját értesítették is, jön érte, elmarad a koncert. De Süni valahogy összeszedte magát és vállalta a koncertet. Szólózott, muzsikált, aztán a koncert végén beszállt a kocsijukba, és irány Budapest. Remélem, már jobban van!

Másnap, hétfőn, egy koncertünk volt a Nagykállói Református Műemléktemplomba, arra készültünk. Kiváló akusztikájú, csodálatos templomban játszottunk. Egy kis nehézséget okozott, hogy hol férünk el, hiszen a templom elrendezése miatt, csak egy kis folyosón, a padok között tudtunk volna muzsikálni. Nem maradt más hátra, beültünk a padsorokba, még szülők is beálltak. Nagyon szép koncert volt, aki nem láthatta, remélem megnézheti majd, mert a helyi TV felvette. Sok-sok kocsival irány vissza a táborba, ahol már vacsorával vártak. Finomak, bőségesek voltak az ételek, csak egy dolgot nem vettünk észre, az előzetesen körbeküldött étlapról, hogy a krumpli főszerepet játszott a köretek között. Ezen jövőre változtatunk, de ennek ellenére, sok-sok sült krumpli fogyott, de zöldség-gyümölcs is volt bőségesen. Minden igényt kielégített a büfé.

Nehogy azt higgye valaki, hogy vége volt a napnak, hiszen ekkor indult az éjszakai kirándulás. Saját felelőségre iratkozhatott fel az, aki lámpa nélkül neki mer vágni a sötét erdőnek, ami hangos volt a farkasüvöltéstől, ágreccsenéstől, huhogástól, amit a nyolcadikosok élethűen adtak elő, kivéve, amikor egy-két huhogót a gyerekek felismertek a hangjukról. A nagyon kicsik, szülői kísérettel mentek. Óriási élménybeszámolókat hallgattam a végén.

Kedden, már sokan meglátogatták a helybéli strandot, aki pedig nem ment, a táborban „dagonyázott”, hiszen a csapból ömlött a víz, a gyerekek tócsákat gyártottak, hempergőztek a sárban, szinte a felismerhetetlenségig elvarázsolták magukat.

Este 8 órakor kezdődött a táborzáró koncertünk a csűrben, amire meghívtuk Nagykálló lakosságát is. A gyerekek fürdése, és átöltözése miatt egy picit csúszott a kezdés, de negyed kilencre már mindenki ott volt. Ezen a műsoron már a nagy, szülői csapat is muzsikált, megköszöntöttük a születésnaposokat, sőt a délelőtt összeállt kiszenekar is fellépett Hajós Bence – hegedű, Agócs Lóci – kontra, Kecskés Iván – cselli-bőgő összeállításban.

Ekkor jött a hír, hogy az országban tűzgyújtási tilalmat rendeltek el, és nem lehet meggyújtani, az addigra szépen felállított óriási máglyát, és elmarad a záró tábortűz. Nagy utánajárással, és meggyőzéssel, a tábor tulajdonosa Sveda Anita, elintézte, hogy egy fél órára engedik a tábortüzet. Kijött egy nagy tűzoltó kocsi teljes személyzettel. Fellobbanhatott a táncház után a nagy tűz, és éneklés vette kezdetét Agócs Balázs gitározására. Meglepetésünkre a legnagyobb élményt a gyerekeknek az okozta, amikor a tűzoltók fecskendőkkel eloltották a tüzet, kívül-belül megmutatták az autójukat, majd szirénázva elmentek. A záró este sokáig tartott, szép népdalokat énekeltünk az éjszakában.

Szerdán délelőtt, az utolsó próbán, már csak az újonnan megtanult nótákat ismételtük át, és gyorsan felszedtük a sátrainkat, mert az előrejelzés zivatart mondott, de szerencsére elkerült minket, így mindenki szárazon tehette el a holmiait.

A visszajelzésekből, ami a helyszínen, később levélben, SMS-ben érkeztek, csak elismerő szavakat, köszönetnyilvánítást kaptam, így határozottan mondhatom, hogy a Magonc táborok közül, ez volt az egyik legsikeresebb.

Aki elhagyott valamit, és megtaláltuk, egy zacskóban összegyűjtjük, a visszaszállított hangszerekkel együtt a Magonc terembe tesszük. Aki pedig fotókat készített, kérem juttassa el hozzám, hogy feltehessem a Magonc honlapra (www.magonc-egyuttes.hu).

A bizonyítványosztáson még találkozunk a tűzugrásnál, kívánok nagyon szép és tartalmas nyarat mindenkinek!

Vigyázzatok magatokra, muzsikáljatok sokat!

Üdv. Gyuri bácsi