Az osztálykirándulásokat nem teljesen kipihenve, az Ürömi Nyári Fesztivált nyitottuk meg pénteken este, komoly zenekarok előtt, mint a Szilvási Gipsy Folk Band, Csík zenekar, Dresch Quartett, Deák Bill Blues Band. A siker nem maradt el, de éreztük a létszámból, hogy a másnapi V. Magonc Táborra készül mindenki.
Autóval érkeztek a táborlakók Boldogkőváraljára, az ebédet is akkor ehették meg, amikor gondolták, hiszen minden előkészítve várta a 150 fős csapatot. Sok család érkezett ebben az évben, ami azért nagyon jó, hogy együtt, közösen kovácsolódjunk össze, valamint a szülők is betekinthessenek a zenei munkába. Mellette Kyru kézműveskedett, sok-sok „kisegér” született, Kiss András pedig az agyagozást, korongozást vezette, szinte egész nap, ráadásul még a spontán kialakuló táncházban is ő mutatta a lépéseket. Racsmány Bence személyében az orvosi felügyelet is működött, (bár egy napot Telegdi András is ott volt) szerencsére nem sok dolga akadt.
Délután 4-kor kezdődött a tábornyitó, majd egy közös muzsikálással teremtettük meg az alaphangulatot. A hangszerfelelősök szerencsére gondosan elrakták a hangszereket, mert bizony az első este igazán hideg volt, de reggelre mindenki sütkérezhetett a napon, sőt kiderült, hogy medence is van, így sokan csobbantak a friss vízbe. Innentől kezdve a kánikula volt a jellemző.
Másnap, vasárnap délután egy koncertet adtunk Vizsolyban. A biblia mellett játszhattunk, a templomi akusztikában, és igazán szívet melegítő koncert sikeredett. A szülők is elérzékenyültek, pedig nem először hallanak muzsikálni. Első koncertjét adta a Magonc együttes legfiatalabb tagja, Molnár Eszter óvodás. Azt mondják, nincsenek véletlenek, ez így volt most is, hiszen valaki vigyázott ránk. Vissza sem érkezett a teljes csapat a templomi koncertből, csak 10-15 gyerek, akik a patakon átívelő kis gyalogos hídon várták a többieket. Nem hiszek a szememnek és a fülemnek. Egy nagy reccsenés és leszakadt a híd. Lecsúsztak a gyerekek, nem sérült meg senki, nem játszott a híd alatt senki, hihetetlen. Azonnal érkeztek a munkások, és szétszedték a maradékot, nehogy balesetveszélyes legyen. Termeszhangya fészket találtak, akik megették a tartópillért, na meg egy autóval is átmehettek rajta a tél folyamán.
Este a szülők, már a hagyományokhoz híven, a fektetés után gyülekeztek az ebédlőben, ahol felcsendülhettek a régi slágerek, de azért egy pár népdal is elhangzott, persze a kórus is remekelt néhány számmal.
Sok új számot tanultunk, a régiekből is felelevenítettünk, ami nagy erőpróba volt mindenkinek, különösen a kis elsősöknek, de mindenki sikerrel vette az akadályt. Igaz, hogy az egyéni órákon külön is megnézhettük a nehéz részeket, de biztos vagyok benne, hogy gyakorlásra szorulnak a friss számok.
Mindenki kipróbálhatta a hangszereket, dobolhatott, kobzázhatott, gitározhatott, tekerőzhetett, dudálhatott, hegedülhetett, ütőgardonozhatott stb. Fontos volt, hogy a kis elsősök, akik most már másodikosok lesznek, hangszert választhassanak, kinek mi tetszik, de az is fontos volt, hogy a leendő harmadikosok hangszer tudását beépítsük a repertoárunkba.
Hétfőn délután kirándulás volt a program a Bodókői Várba. Bizony a nagy meleg próbára tett mindenkit, de szerencsére napszúrás nélkül megúsztuk. Az éjszakai kirándulás is ezen a napon volt, gondoltuk nem lehet baj, hiszen egészen egyszerű útvonalon, a nagy főúton vitte a csapatot Horváth András, a kiképzett vezető. Voltak, akik nem így gondolták, és csendben előre szaladva, igyekeztek minél ijesztőbb hangokat kiadni a sötétben, így az egyszerű túrából, bizony igazán nagy hőstett lett.
Ekkor meghívásunkra érkezett meg Boka Gábor barátom, vásári kikiáltó, színi direktor, és az volt a terve, hogy a szülőkkel másnap előadja János Vitéz hiteles történetét. Az éjszakai megbeszélésen bizony jelentkeztek is a szerepekre, amit tudni kell, hogy szinte nem kell csinálni semmit, hiszen Gábor az egészet a helyszínen állítja be, és mindent ő maga rendez az előadás alatt. Sajnos a reggeli próbán már nem volt akkora a tolongás, így maradt az egyszemélyes előadás, egy kis zenei aláfestéssel, jómagam, illetve a szülőkből verbuválódott „Ős Magonc” együttes előadásában. Kiemelt szerepet kapott Kovács apuka (Zoli), aki a patakot és a horkolást mutatta be művészi fokon. A darab alatt, ahol a közönség aktív szerepet kapott, bizony, nem győzte Gábor a sok-sok ajándékot kiosztani, hiszen sziporkáztak a gyerekek, a kérdésekre csak úgy jöttek a jó válaszok, de volt, aki a medvével, vagy az óriásokkal vívott nagy és sikeres csatát. A vastaps kellően érzékeltette a műsor sikerét.
A műsor után táncház következett, majd gyulladt a záró tábortűz. Ezen a napon üzemelt a kemence is, friss házi kenyér és kalács készült. A kenyeret Kati néni, a kalácsot Beke Kata vette a szárnyai alá, majd egy kellő pillanatban, a porcukorból rászórt nagy 5-ös díszítéssel, megünnepeltük a Magonc Tábor kerek, 5. évfordulóját, valamint megköszöntöttük Bozsó Tündét a szülinapján. A búcsú estén is volt eszem-iszom, dínomdánom, muzsika kívánság szerint.
Az étkek a többi évhez hasonlóan kiválóak voltak, úgy a vegetáriánusoknak, mint a vegán étkezés is, hála Kati néninek a tábor tulajdonosának és vezetőjének. Nagy sikere volt a túrórudiknak, a jégkrémeknek, szerencsére még utolsó nap is kaptunk, pedig nem is számítottunk rá.
Fontos, hogy mindenki érezze, hogy ez nem egy olyan tábor, ahová elmegyünk és várjuk a „nagy csodát”, és minden a legnagyobb rendbe megy, hanem mi alakítjuk a jókedvet, a muzsikát esténként, az alkotásokat a kézműveskedésben és a zenében, a tisztaságot magunk körül, a problémák megoldását hozzáállásunkkal, türelmünkkel.
Ettől érzi mindenki magáénak a tábort, ezáltal kap sikerélményt, hogy ő is részese volt valaminek, ami most született, most teremtődött. Nem a semmiből lesz valami, hanem attól, hogy mindenki egyet akar. Ez a közös érzés az, ami összetartja a tábort, és minket, embereket, a Magoncot, az iskolánkat, a Szt. György napi vásárokat, az otthoni békénket. A szeretet, az odafigyelés másokra, a „nem csak én vagyok a legfontosabb”, vagyis az íratlan törvények, amik már oly kihalóban vannak életünkben.
Ezt köszönöm mindenkinek, és kívánom, hogy maradjon is meg bennünk egész életünkben!
Üdvözlettel: Gyuri bácsi
