 |
Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Lelkünk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. Szemünk egymásba nézzen, tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt mondjon köszönetet az időért, melyet együtt tölthettünk. |
A MAGONC EGYÜTTES – az ÓBUDAI WALDORF ISKOLÁBAN működik. Létszáma jelenleg 79 fő, főleg furulyások, dobosok, gitárosok, kobzások ütőgardonosok és egy tekerős, akik játék közben énekelnek is.Legfontosabb a MAGONC EGYÜTTESben, hogy felszabadultan, szívből, szeretetből muzsikáljanak.
Mivel az Óbudai Waldorf Iskolában fontos, hogy a magyar hagyományokat ápolják, 10 éve felkérést kaptam, hogy különböző népi hangszereket /pl. duda, koboz, furulya, ének, népszokások/ tanítsak, majd Bozsó Róbert osztálytanító bíztatására, órarendi keretekben is elindult a népzene oktatása.
Mivel a hangszeres oktatás csoportokban történik – ami sok helyen elképzelhetetlen – gondoltam, hogy alakítok egy nagy létszámú gyerekegyüttest.
MAGONC EGYÜTTES lettünk /keresztapa: Gőgh Zsolt/, hiszen a kis facsemete, a magonc, kellően jellemezte zenekarunkat, amelyben 8-12 éves gyerekek muzsikálnak együtt.
Gondolatom az volt: mindenkinek, aki hangszeren szeretne játszani, megadassék, hogy próbára tegye magát az együtt zenélésben, és ne kelljen először az egy-két év szolfézstanulással megküzdenie, ami által lehet, hogy elveszti lelkesedését a zenetanulás iránt.
Nézetem szerint, ahogy a kisbaba megtanulja anyanyelvét a szüleitől, majd annak ismeretében kezd el írni-olvasni tanulni, így kell ez történjen a zenében is.
A hatodikosokkal három év együtt zenélés után eljutottunk oda, hogy elég elszolmizálnom egy dallamot, és rögtön lejátsszák hangszerükön.
Érdekes, ahogy kialakult a gyerekekben a másikra való odafigyelés, hogy nem elég mindenkinek a „sajátját fújnia”, hanem az egységet keressük.
Természetesen a nagy létszámban történő oktatásban, óhatatlanul megjelenik a zenei tehetség különbözősége, de érdekes, hogy rövid idő alatt a gyengébbeknél is komoly fejlődést figyeltem meg.
Sokszor ösztönöztem a gyerekeket, hogy írjanak saját dallamokat, szövegeket, hiszen, ha valaki saját hangszerén kísérletezget, sokkal jobban megismeri azt, így a zenei anyanyelv is természetesebb lesz számára.
Sok szöveget nem is értettem, milyen fantáziából, gondolatból született, de tiszteletben tartottam a gyerekek spontán ötleteit és nem változtattam rajtuk.
Igyekeztem a „Jeles Napok” szokásait is megismertetni a gyerekekkel, hiszen az Óbudai Waldorf Iskola ünnepei is szorosan kapcsolódnak ezekhez.
Legfontosabb megőriznünk a szeretetből fakadó muzsikálást, hiszen ez az egész életünk alatt tartó fejlődést, a belső indíttatásból született zeneszeretetet, kultúránk megismerését, továbbadását biztosíthatja.
A MAGONC együttes 2004-ben Fotó: Bozsó Róbert
