A TÉKÁTÓL A MAGONCIG

 

 

Hamarosan megjelenik a MAGONC együttes legújabb lemeze „Zengedezzünk” címmel. Ennek apropóján beszélgettem Lányi Györggyel, az együttes vezetőjével.

 

Mikor kezdtél el hangszeren játszani?

Először zongorázni tanultam, úgy 7 éves koromtól 4 évig. Nem volt a kedvenc hangszerem, inkább a tanárnő miatt jártam, és amikor a tanítást abbahagyta, én is megváltam ettől a hangszertől.  Nagy örömömre! Emlékszem még a kezem is eltörött, hogy ne kelljen zongoráznom.

Hogy kerültél a TÉKA együtteshez?

A zongorázási korszak után elkezdődött egy nagy gitározási élet, az akkori rockzene hatása miatt. Hosszú hajú gitárosként együttesben játszottam, meg szóló karrierem is volt. Egyszer, amikor barátaimhoz mentem próbára, furcsa zene ütötte meg a fülemet. Nem ismertem. Ott hallottam először magyar népzenét. Magyar duda szólt, és akkor nekem nagyon megtetszett ennek az egyszerűsége, a tisztasága. Nagyon megérintett. Ekkor határoztam el, hogy népzenész leszek. A gitár sajnos nem nagyon illet bele, így választottam a kontrát. Ezen kezdtem el játszani. Ebben az időben ismerkedtem meg a társaimmal, és 1976–ban nagy lelkesedéssel megalapítottuk a TÉKA együttest.

A Magonc együttes milyen ötlet alapján született?

Tanításaim során született egy álmom, hogy jó lenne alapítani egy nagy együttest, pici gyerekekből. Gondoltam lehetne 50-60 furulyás, pengetősök, ütősök, hiszen az együttmuzsikálás élménye az egyik legnagyobb mozgatórugója a zenélésnek.

Szecsődi Attila támogatásával kezdtem el itt tanítani több, mint 15 éve. Ide jártak a gyerekeim, Lányi Peti és Lányi Eszti, mára már az egyetemet is hamarosan elvégzik. Amikor itt az Óbudai Waldorf Iskolában kiderült számomra, hogy az egész iskolának a szellemisége a magyar ünnepkör köré rendezi az életét, és eleve magyar pásztorfurulyán tanultak a gyerekek, ekkor jött az ötlet, hogy megvalósítsam régi álmomat. Amúgy ennek az együttesnek a névadója, „keresztanyja”, az a Heinrich Ildikó volt, aki régebben tanított itt, az ő ötlete volt a Magonc újság, majd Gőgh Zsolt, szintén volt osztálytanító használta, így öröklődött ránk az elnevezés. Engedélyt kérve tőlük átvettem ezt a nevet és továbbra is ezt használjuk.

Milyen nehézségekkel kellett szembenézni az együttessel kapcsolatban?

Nehézségek mindig vannak, a legnehezebb az, amikor a gyerekek kezdenek felnőni és már magtanultak jól muzsikálni, de más dolgokat is ki akarnak próbálni. Pl. sportolnának, más hangszeren játszanának, vagy csak túl sokat kell foglalkozniuk a tanulmányaikkal, ami miatt nem tudják vállalni a próbákon való részvételt. A régiek mennek, újak jönnek. Így nehézséget jelent, hogy minden 4. vagy 5. évben egy új együttest kell megszervezni. Ez komoly kihívás számomra.

Jelenleg hányan játszanak az együttesben?

Zenekarunk jelenleg 119 fős, de ebbe még nem számoltam bele az elsősöket, akik 30-an vannak. Ők a Magonc Tábor után muzsikálnak az együttesben, de már most is páran a fellépéseken beállnak a csapatba. Az együttes legfiatalabb tagja Molnár Eszter, még óvodás. Most tehát 119-en vagyunk, én vagyok a 120-dik.

Mesélnél a harmadik lemezről, lemezfelvételről?

Mivel az iskola pincéjében történt a felvétel, amit azért nem mondhatnék stúdió-körülménynek, nem volt könnyű a helyzetünk. Képzeld el, hogy egy oxigén nélküli teremben (mert ugye hamar elhasználtuk a levegőt), milyen nehéz lehet tartózkodni, síri csendet varázsolni. Bozsó Robi bácsi is sokat segített. Már a terem kialakítása sem volt egyszerű, ki kellett pakolni mindent. Szerencsére a szülők bedobták magukat és Horváth Levi berendezte. Igazából behúzódni ebbe a terembe egész napos tanulás után, és koncentrálva végigjátszani a számokat többször is úgy, hogy ugyanakkora lelkesedéssel szóljon: ez volt nehézség. Mégis „házon belül” megtörtént a felvétel, és örültem, hogy „itthon” vagyunk. Most folynak az utómunkák, szerintem nagyon változatos, szép lemez lesz.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Ezt a folyamatot nem lehet megállítani, és én nagyon szívesen csinálom. Rengeteg segítséget kapok a tanároktól, szülőktől egyaránt. A VII. Magonc Táborba mindenkit várunk, mert ez már sokkal több lett, mint zenei tábor. Muzsikálunk, énekelünk, családokkal együtt jól érezzük magunkat, és azért vagyunk ott, hogy feltöltődjünk azokon a napokon egész évre. Másrészt 4 év múlva megint új lemez lesz!

Hány példány fogyott eddig a Magonc lemezeiből?

Most nem tudom megmondani, ez nem egy üzleti vállalkozás, inkább, mint névjegykártyát osztogatom. Rengeteg, több mint 1000 példányt osztottam szét, és azt mondhatom, hogy Magyarországtól Amerikán keresztül Ausztráliáig, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Nem hiszik el, hogy ilyen pici gyerekek, így tudnak muzsikálni. Ez páratlan a világon! Ingyen játszunk, de ha kapunk egy kis tiszteletdíjat, abból gyarapítom a Magonc együttes hangszertárát, vagy javíttatom azt.

Lesz-e a felsősöknek Magonc?

Ez teljesen mindegy, mi egy zenekar vagyunk. A zene korhatár nélküli, inkább a felsősöknek kellene elgondolkozniuk, mennyire érzik úgy magukat, hogy szívesen játszanának a kicsikkel. Aki úgy érzi, hogy ezekkel a kicsikkel én nem játszom, csak mert ciki, annak magában kellene elgondolkodnia. Én 53 éves vagyok és ugyanúgy szeretek a kis elsősökkel játszani, mint a 88-90 éves zenészmesterekkel. Itt vannak a nagyobbak is, Ébend Ádám, aki 21 évesen is szívesen játszik a Magonc együttesben, Telegdi Balázs, vagy Pétery Anna, akik most is játszottak a lemezen. Mások is szívesen csatlakozhatnak, szeretettel várunk mindenkit!

 

Köszönöm a beszélgetést! További szép sikereket!

                                                                                                                 Tóbiás Dániel

821 megtekintés